A világon egyedülálló a somoskői cipőmúzeum, most film is készült róla (videó)

Természetesen – mint minden egyéb helyen – Salgótarján múltjában is előfordultak szomorú, tragikus történések – ilyen volt a síelők halála, a holokauszt borzalma és az 1956. december 8-i esztelen vérontás – de jócskán sorjáztak visszatérő örömteli, sikeres rendezvények is. Ilyen például az október 23-i emlékfutás, de sokáig létezett a dixielandfesztivál – amely idén Jazz Station néven éppen ezekben a napokban indul újra – is. Ugyancsak a szívesen és büszkén emlegetett események közé tartozik a nemzetközi ugrógála, amely beírta nevét a város sport- és közéletébe.

Az ötlet Angyal János hajdani salgótarjáni atléta, magasugró fejében fogant meg, aki 1986. szeptember 19-én a város főterén rendezte meg először az ugrógálát. 2010-ig összesen 23 alkalommal találkozott és versenyzett Nógrád megye székhelyén a világ és a magyar atlétika számos kiemelkedő magas- és rúdugrója. 2001-től 2010-ig, az utolsó versenyig, a gála a somoskői vár – amely páratlan hátteret kölcsönzött a versenynek – tövébe került. 

Ahogyan több helyütt is olvasni, Angyal János e tettével felhelyezte Salgótarjánt a világ térképére, minthogy eleinte a magyar sporthíradóban volt látható néhány perc az ugrásokról, később azonban e képek hosszasabban is bekerültek a hazai televíziókba, sőt az Eurosport adásaiba is. Minden esetben Gyulai István magyar bajnok futó, sportriporter, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség 2006-ban elhunyt főtitkára segített Angyal Jánosnak. A kezdeményező szervező, versenyigazgató a gálák befejeztével a somoskői Bazalt Panzióban rendezett be úgynevezett cipőmúzeumot, amely páratlan értékű látnivalókat kínál a látogatóknak. 

Erre figyelt fel a Salgótarjáni Városi Televízió három munkatársa – Győri Csaba beszélgetőpartner, Molnár László operatőr és Bakos Gábor rendező –, amikor Cipőmúzeum címmel filmet készített a Somoskőben kiállított fotókról, dokumentumokról, rekvizítumokról, élükön a vitrinekben kiállított cipőkről. Mi sem természetesebb, hogy a főszereplő Angyal János, aki a diskurzus során sportolói életpályáját, saját ugrócipőjét is bemutatja, de a hangsúlyt értelemszerűen a személyesen neki ajándékozott cipőkkel és egykori tulajdonosaikkal kapcsolatos információkra helyezi.

Mondandója során a nézők rendkívül érdekes – sőt sporttörténetileg értékes – sztorikat ismerhetnek meg olyan neves atlétákról, olimpiai és világbajnokokról, világcsúcstartókról, mint a rúdugró ukrán Szergej Bubka, a kubai magasugró Javier Sotomayor, a bolgár Stefka Kosztanidova, a horvát Blanka Vlasics vagy éppen a – Salgótarjánban nem járt, de a cipőjét ideajándékozó – jamaicai csodafutó, Usain Bolt.

A film egy megfontolásra érdemes megfigyelés közzétételével zárul. Angyal János elmondja, hogy a látogatók, miután megtekintették a kiállítást, magukba fordulva, csendbe burkolózva gondolják tovább, hogy valójában kiktől, milyen kiemelkedő személyiségektől és milyen emlékeket láthattak, hallhattak itt a magyar–szlovák határ közvetlen közelében, a somoskői Bazalt Panzióban. Ennek az érzésnek a felszínre kerülése is azt erősíti, hogy érdemes volt elkészíteni ezt a sporttörténeti, sőt várostörténeti dokumentumfilmet, amelynek leforgatása megerősíti azt az érzést, benyomást, hogy méltóképpen illeszkedik a jubileumi évforduló gazdag programjába és igencsak előnyös képet rajzol – a gyakorta másként emlegetett – Salgótarjánról.