Huszonhatodik alkalommal rendezték meg a Torna Tábort Salgótarjánban

A Torna Tábor az elmúlt években szünetelt, hiszen a covid19 miatt nem volt lehetőségük megrendezni a szervezőknek. Az idei táborban hetven gyerek vett részt a négy évestől, a huszonéves korosztályig. Főképp Salgótarján és a város vonzáskörzetéből voltak résztvevők, de érkeztek több távolabbi településről, többek között Budapest környékéről és még Szlovákiából is.

Hétfőn vette kezdetét a rendezvény a közös reggelit követően, amely alkalmával a gyerekek zárt közösségben – sem szülők, sem külsősök nem léphettek be – gyakorolhattak minden szeren, vagy épp, amelyen leginkább szerettek volna fejlődni. Az ebéd után minden nap sziesztát tartottak, hiszen nem is lett volna egy jó ötlet teli hassal a szereken próbálkozni, így a kisebb pihenő után folytatták a gyakorlást.

A pénteki napon, délelőtt tíz órakor tartották meg a szokásos tábort záró bemutatót, amikor a szülők, hozzátartozók és minden érdeklődő bepillantást nyerhet a gyerekek elsajátított gyakorlataiba.

A tábor főszervezőjét, Ringeisen Andrásnét, mindenki Cimbi nénijét kérdeztük az elmúlt hétről.

– Mennyire volt nehéz megszervezni az idei tábort?

– Nem a tábort volt nehéz megszervezni, hanem magát a torna sportot kellett valahogy fenntartanunk. Három év kimaradt a covid19 miatt, amelybe nem csak az egyesület ment tönkre, de a sportolók fizikális állapota is sokat romlott, ami nagyon nehéz volt helyrerázni. A rendszertelenség, hogy csak időszakonként lehetett edzést tartani, ez nem kedvezett a megfelelő felkészítésüknek. Ez ugye természetes, hiszen az élet egyéb területén is az a megfelelő, ha meg van a rendszeresség.

– Milyen célokkal vágtak neki a hétnek?

– Három fő célunk volt idén is. Elsősorban a sportág megismertetése és megszerettetése, hiszen sajnos a környéken már nincs a Gagarin Diák Sport Egyesületen kívül, ahol még a torna sporttal foglalkoznának. Másrészt az utánpótlás nevelés és a gyerekek megfigyelése is fő céljaink közt szerepelt, hiszen szeretnénk egyre több fiatalt a szakosztályunkba beszervezni. A harmadik, egyben egyik legfontosabb célunk a közösségszervezés, hogy a gyerekek érezzék meg, hogy maguk mellett a társaikra is vigyázni kell mert egymásért is vannak, továbbá nagyon nagy bizalommal kell lenni a társaik felé. A tornában ez nagyon fontos.

– Mely korosztályokat mozgatta meg idén a rendezvény?

– A legfiatalabb résztvevőnk négy éves volt, míg a legidősebb a húszas évei végéhez közelít. Köztük vannak, akik táborról táborra visszajárnak, többnyire a gyakorlás, de vannak, akik kifejezetten a jó közösség miatt.

– A zárónapi bemutatón mindenki bemutathatta a látogatóknak az elsajátított tudását. Erre mennyit készültek a fiatalok?

– A héten a különböző szerekkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat elsajátíthatták, míg csütörtökön már a bemutatóra, valamint a végső gúlaépítésre gyakorolt mindenki. Itt szeretném megemlíteni mennyire érthetetlen számomra, hogy a torna nem tartozik a TAO támogatott látványsportágak közé. A záró napunk ismét bizonyította, hogy ennek a sportágnak is helye lenne a jobban támogatottak között. Ezzel mindenki tisztában van, akiknek a mindennapjaiban szerepel a torna sport. Többek között azok, akik a tábor megszervezésében és lebonyolításában segítséget nyújtottak, nekik ezt külön szeretném is megköszönni!