Első helyet ért az Ózd elleni fölényes salgótarjáni győzelem

Az effajta sikerek általában nem születnek véletlenül, rendszerint komoly előzményekkel rendelkeznek. Így van ezúttal is, hiszen a bajnoki cím része, eredménye annak a szisztematikus, céltudatos munkának, ami a 102 éves hagyományokkal bíró, nagyszerű NB I-es múlttal rendelkező SBTC hátországában folyik. Mert ugyan a felnőtt­csapat már évek óta, s jelenleg sem vitézkedik az NB III.-ban, az utánpótláskorúak rendre szép eredményeket érnek el a csoportjukban. Ezt a törekvést mindennél jobban minősíti, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetség – a Double Pass belga tanácsadó cég tapasztalatait, véleményét is figyelembe véve – egyik 2021 eleji határozata, amely B szintű tehetségközpontnak minősítette az egykori öblöspálya helyén kialakított, korszerű körülmények között, Kobka Viktor vezetésével, számos kiváló szakvezető közreműködésével működő utánpótlásműhelyt. A tehetségközpont cím természetesen nem örökös, az egyre növekvő elvárásoknak, követelményeknek mindig meg kell felelni, mondhatni meg kell szolgálni az elismerést. A 19 évesek sikere mindenesetre ebbe az irányba mutat. 

Az edző, Sebestyén Szilárd – miközben a 14-0-lal végződött mérkőzésen – be-beszólt a gólokat számolatlanul rúgó játékosainak – készséggel válaszolt kérdéseinkre is. Elmondta például, hogy ez alkalommal Kaszás volt a kapus, a kezdőcsapatban a következő játékosok kaptak szerepet: Zsákai, Sulyok, Jakab, Palkovics, Radics, Filkor, Illés, Gyetvai, Klaiban, és Horváth Tamás. Csereként Horváth Bálint, Toldi, Novák, Dóra, Csatlós és Dinka is pályára lépett. A sok gólból Filkor öt, Klaiban négy találattal vette ki a részét. 

A bajnoki címhez persze mások is – akik most sérültek vagy egyéb ok miatt nem jutottak szóhoz – hozzájárultak. Így például az egyik belső, a 2003-as születésű Juhász Dominik, aki fiatal korához képest már hosszú évek óta játszik fekete-fehérben, de most január óta lábsérülés miatta nem tud játszani – ezekben a napokban érettségizik a Madách Imre Gimnáziumban. Elmondta, olyan helyen szeretne elhelyezkedni, dolgozni, ami valamilyen módon összefügg a labdarúgással, a sporttal. Ezúttal érthetően a kispadon foglalt helyet, és az ugyancsak ott ülő társaival egybehangzóan fejtették ki, hogy eredményeik kulcsa mindenekelőtt abban rejlik, hogy mind a pályán, mind azon kívül baráti közösséget alkotnak, mindenki szeret mindenkit. Ezt – miután a játékvezető lefújta az igencsak egyoldalúra sikeredett mérkőzést – Sebestyén Szilárd is – akiről szeretettel, kedvező jelzőkkel beszéltek a fiatalok – megerősítette. 

Valóban nagyon jó a csapatszellem, s megelégedéssel lehet szólni az edzésmunkájukról is. Pedig, bár a többség salgótarjáni vagy közvetlen környékbeli, de járnak távolabbról, még Pásztóról is. A labdarúgás és egymás szeretete is az oka, hogy bár néhányan még nincsenek is 18-19 évesek, máris ebben a korosztályban játszanak. Némelyik játékos alkalmanként immár a felnőttcsapat keretének is tagja, sőt játszott is már az NB III.-ban. Mi sem természetesebb, mint hogy a kényelmes nézőtéren minden gól után felcsattant a taps, a legvégén pedig a szép volt, fiúk és a bajnokcsapat kiáltásokat is hallani lehetett, miközben a játékosok összekapaszkodva örömtáncot jártak a műfüvön, az öltözőből pedig a boldog éneklés hangjai szűrődtek ki. Érthető volt a boldogság, hiszen talán még soha nem voltak ennyien egy-egy ifimeccsen. A közönség zöme a szülők, hozzátartozók, barátok, jó ismerősök közül került ki, de akadtak úgymond Stécé-törzsszurkolók is, akik még manapság is igyekeznek a klub minden jelentősebb eseményén jelen lenni. A szülők némelyike minden meccsen – s nemcsak a hazaiakon – ott van, az egyik édesanya úgy fogalmazott, hogy nélküle el sem kezdődne a mérkőzés. 

Portálunk a szép győzelmet követően megkereste a helyszínen személyesen jelen volt Árki Gábort, az SBTC ügyvezetőjét is, aki ugyancsak örömét fejezte ki, és gratulált a csapat minden tagjának. Reméli, hogy e játékosok közül már a közeljövőben is minél többeket lehet majd megtalálni a felnőttkorúak összeállításában is. A regionális bajnoki cím immár tény, de az igazi megmérettetés még hátra van, ugyanis a fiatalok NB II.-es mezőnyébe való jutáshoz hasonló kvalitású csapatok ellen jól kell szerepelni az osztályozón, osztályozókon is. Remélhetőleg ez is sikerülni fog.