A nála idősebbek világbajnokságán is brillírozott a salgótarjáni tájfutó

A junior (19-20 év) tájfutó világbajnokságok 1990 óta íródó történetében már többször volt arra példa, hogy nógrádi tájfutó a magyar válogatott színeiben képviselhette hazánkat. A sort a fiatalon, tragikus hirtelenséggel elhunyt pásztói Kronvald Tamás nyitotta, aki 1994-ben váltóban bronzérmet is szerzett. Őt megannyi salgótarjáni követte a sorban, így Furtner István (1997-ben), Pelyhe Dániel és ifj. Pelyhe Dénes (2001-ben), Pelyhe Dániel (2002-ben, 2003-ban és 2004-ben), Koós Diána (2006-ban), Fehérvári Zsolt (2009-ben és 2010-ben), valamint legutóbb Goldmann Júlia (2015-ban és 2016-ban).

Ebben az évben a járvány miatt tavalyról elhalasztott világbajnokságot Törökországban, Isztambultól hatvan kilométerre, már az ázsiai részen rendezték. A magyar válogatottba öt fiúnak és négy lánynak szavazott bizalmat Zsigmond Száva szövetségi kapitány. A lányok közé harmadik helyen beverekedte magát a még csak 18 éves salgótarjáni Mag Viktória is, aki augusztus közepén Litvániában ifjúsági (17-18 évesek) Európa-bajnoki címet szerzett.

Egy rövid edzőtábor után a rövidtávval kezdődött a világbajnokság, ahol 30 ország 139 férfi és 119 női válogatott versenyzője mérte össze tudását. Kocaeli belvárosában nagyon szintes, rengeteg lépcsőt is tartalmazó zegzugos pályák várták a versenyzőket, akiknek a kemény emelkedők megfutása mellet komoly útvonalválasztási feladatokat is meg kellett oldaniuk. A pályáját szinte hibátlanul teljesítő újonc Mag Viktória – nem kis meglepetést okozva – legjobb magyar nőként az előkelő 13. helyen végzett.

Másnap a középtáv selejtezőjén a bozótos és borzasztóan sziklás terepen Sramkó Tibor tanítványa elkövetett több kisebb és egy háromperces tájékozódási hibát is, mellyel épphogy csak bejutott a hatvan fős „A” döntőbe. Ott viszont már sikerült végig koncentrálnia, és a korai rajtideje ellenére – önmagának is meglepetés okozva – a nagyszerű ötödik helyen zárt. A pihenőnap ekkor már nagyon jól jött a fáradó versenyzőknek, akik a terepbemutató edzés mellett eljutottak a Márvány-tengerhez is.

Az utolsó egyéni szám a hosszútáv volt, ahol a hét legkeményebb futás várt a fiatalokra, a női pálya 7 kilométerén 370 méternyi szintemelkedést is meg kellett mászni. Viktória ismét nagyot futott, szinte hibátlan tájékozódás és útvonalválasztás mellett a cél melletti átfutónál már ötödik volt, majd a kiskörön sikerült további két helyet javítania, így óriási meglepetést okozva felállhatott a dobogó harmadik fokára.

- A terepben és a pályakitűzésben kellemesen csalódtam, technikailag jóval kisebb kihívást jelentett, mint amire előzetesen számítottam. A pálya vonalvezetése lehetőséget biztosított számomra, hogy kihasználjam a futógyorsaságomat. A mezőny elején indulva, nyugodtan, elvárás és tét nélkül vágtam neki a távnak, ahol egy szinte hibátlan futást sikerült produkálnom – mesélte a friss bronzérmes.

Zárásként következett a három fős váltók küzdelme. Viki nagyszerű egyéni futásaival kivívta a jogot a váltóban való szereplésre korábban esélyesebbnek tartott társai rovására. Második futóként Viktória fél perces hátránnyal vette át a stafétát, aki bizonyította itt is, hogy nagyszerű formában van. Előbb megelőzte francia riválisát, majd féltávnál utolérte és le is hagyta az addig vezető dán lányt. Ezt követően egyedül futotta a pálya második felét, ahol felépített még bő egy perc előnyt is, és így elsőként ért célba. Végül a lány csapat a fantasztikus második helyet szerezte meg, ami a junior tájfutó világbajnokságok legjobb magyar női váltó eredménye. A lányok példáját követve egyébként a fiú csapat is megszerezte az ezüstöt.

A hab a világesemény tortáján a nemzetek közötti csapatverseny kihirdetésekor következett, amikor is kiderült, hogy a magyar válogatott a második lett a pontversenyben a győztes svédek mögött, ilyen remek szereplésre pedig még soha nem volt példa.