Villámcsapás áldozataira emlékeztek a szécsényi pályán

A 1971-es évben május utolsó vasárnapján 200 néző volt a megyei I. osztályban szereplő Szécsény–Karancsság labdarúgó-mérkőzésen Szécsényben. A hazaiak fölényben játszottak, már 2–0 volt az eredmény, amikor a 35. percben óriási vihar támadt, villámlott és ömlött az eső. Baksa játékvezető megszakította a mérkőzést. A játékosok az öltözőbe futottak, a nézők mentek, amerre láttak. Voltak, akik az öltözőben kerestek menedéket, egyesek hazaindultak. Egy csoport a fa alatt húzódott meg.

A tragédiára 18.20 órakor került sor, ekkor villám csapott a pályára, a fa alatt állók közül Oláh Tibor 26 éves, Bagi Ferenc 32 éves, Kiss László 33 éves, Éliás István 10 éves szécsényi lakosokat villámcsapás érte, és a földre sújtotta őket. Akik látták az esetet, azonnal intézkedtek, a segítségükre siettek, továbbá hívták a mentőt, amely gyorsan megérkezett.

Sajnos Oláh Tiboron és Bagi Ferencen nem lehetett segíteni, ők már a mentőben életüket vesztették. Kiss László később hunyt el a kórházban, míg Éliás István túlélte a

tragédiát.

Jászberényi Pál szécsényi sportbarát, aki 1971-ben a helyi csapatban játszott, ma a sportegyesület elnökségének a tagja, sportszerető, jó érzésű ember. Bartus Sándorral és Veress Ferenccel több mint négy éve arról beszélgettek, hogy a tragédiában elhunytak emlékét valamilyen formában meg kellene örökíteni. Közben Jászberényi Pál két társa elhunyt, de őt tovább foglalkoztatta a gondolat. Tavaly a kezdeményezésére emlékfát ültettek a tragédia színhelyén, most pedig augusztus végén, a Szécsény–Berkenye labdarúgó-mérkőzés előtt a sportbarátok és a játékosok – a tragédia hozzátartozóinak jelenlétében – felavatták az emléktáblát, amely közadakozásból valósult meg. Ivanyik József térítésmentesen vállalta a tábla elkészítését.

Stayer László, a város polgármestere, a sportegyesület elnöke köszöntötte az emléktábla avatásán megjelenteket.

– Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm azokat a hozzátartozókat, akik ennek a sajnálatos eseménynek az érintettjei voltak. Elveszteni egy édesapát, egy szülőt óriási tragédia a család életében – mondta.

Felidézte az egykori eseményeket, továbbá szólt arról, hogy egy évvel ezelőtt ültettek a tragédia színhelyére egy fát, ahol annak idején magas fenyőfák álltak. Megköszönte Jászberényi Pálnak, a sportegyesület vezetőségi tagjának a faültetést és az emléktábla állításának a kezdeményezését. Végezetül azt mondta, hogy a tragédiában érintett személyeket a sportegyesület tiszteletbeli tagjának tekinti. Az elhunytak emlékét örökre megőrzik.

Jászberényi Pál leleplezte a táblát, a résztvevők meggyújtották a mécseseket. A megemlékezésen részt vett a ma Budapesten élő Oláh Tibor lánya, aki a tragédia idején egy éves volt.

– Eljöttem, hogy a többiekkel együtt emlékezzek édesapámra és a másik két elhunytra, mécsest gyújtsunk az emlékükre. Szép emberi gesztus Jászberényi Pál részéről, hogy kezdeményezője volt az emléktábla készítésének, példaértékű a sport és az emberi szeretete.

Portálunk kérdésére Éliás István, aki jelen volt a megemlékezésen, felidézte az egykori eseményeket.

– Az út­törőavatásról a mérkőzésre siettem, amiről a szüleim nem tudtak. Amikor eleredt az eső, dörgött az ég és villámlott, úgy gondoltam, hogy a nagyszüleimhez megyek, akik a közelben laknak. Amikor a fa alatt álló emberekhez értem, az egyikük azt mondta: „Gyere gyerek, állj ide az esernyő alá!”

Kis idő múlva hatalmas csattanást hallottunk, és erős fényt láttunk. A földre kerültem, elvesztettem az eszméletemet. Valaki az ölébe felvett és az épületbe vitt, ahol magamhoz tértem, de a lábamat nem éreztem. A mentővel a kórházba kerültem, és hála Istennek pár nap múlva hazajöhettem.