Felszedték az aknákat, kapufa lett a lövészárokból: így kezdtek focizni a szécsényiek

1945 tavaszán, amikor a hó elolvadt, Horváth Mihály tűzszerésszel felszedték a Kossuth-liget labdarúgópályáján a németek által letelepített tankaknákat. Sümegi János, Szedlák József, Zsidai László, Gonda István, Domszky Béla és a többiek részvételvével betemették a bombatölcséreket. A lövészárkok tetején lévő faanyagból elkészítettek a kapufát, amit a helyiek éjszaka négy alkalommal is elloptak.

A lelkesedésükön kívül egyebük nem volt. Gondot jelentett, hogy nem volt felszerelésük. Dúló Sándor, Mészáros János és a többi sportszerető szécsényiek összeadták a pénzt egy garnitúra felszerelésre. Megyeri László, Rádi Lajos, Zsíros Lajos, Sziklai Sándor cipészek a régi rossz futballcipőket, amit Mészáros János Budapesten szerzett, kijavították. Öltözőjük nem volt. A Sport és a Bocskai utca sarkán – közel a sportpályához – kaptak egy helyiséget, ahol a felszerelésüket tartották, a mérkőzések előtt a fiúk öltözhettek. Vasárnap délutánonként sokan voltak kíváncsiak a labdarúgó mérkőzésekre. Játszottak egymással településrészi csapatok, paraszt fiatalok a munkás fiatalokkal, később ellenfelük volt a balassagyarmati és a környező települések csapatai.

Felvetődött az öltöző és a szertár építése. Az akkori körülmények között ez nem is volt olyan kis feladat. A sajtgyárat, ami Szécsény központjában a mai Mindszenti téren áll, a háború alatt lebombázták. Engedélyt kaptak, hogy a tégla anyagát az építéshez felhasználhatják. Vidu János által vezetett traktor pótkocsiján szállították azt a helyszínre. Végül, 1947-ben elkészült az öltöző és a szertár. Érdemes megjegyezni, hogy abban az időben a környező településekre a labdarúgócsapat a traktor pótkocsiján utazott.

A szécsényi gárda 1951-től a járási, majd a megyei második vonalban szerepelt. Az 1957-esztendőtől a megyei I. osztályba folytatták. A háború utáni években, Hopp Pál, majd Fazekas János voltak az egyesület elnökei. A sportkört a helyi gépállomás támogatta, így felvették a Traktor Sportkör nevet. A csapatot Lukács László, Dropcsa László, Sümegi János, Jancsó Miklós, Liptai Béla, Gonda Ferenc, Juhász Ferenc, Szedlák József, Olaj Dezső, Gonda Pál, Jasztrapszki József, Babcsány Mihály és még sokan mások alkották. A csapat edzője Kurucz György volt.

A labdarúgás mellett a tömegsport szintjén Szécsényben volt kézilabda, röplabda, teke, asztalitenisz. A fiatalok a spartakiád helyi, járási, megyei, országos rendezvényein bizonyították tehetségüket. Az első spartakiád versenyt 1951-ben szervezték meg. A szécsényi versenyzők közül Pataki Éva százméteres síkfutásban, távolugrásban és magasugrásban is eljutott az országos döntőig, Szolnokon magasugrásban 139 centiméterrel első lett.

Szécsényben a háború után a Forgách kastélyban több családot is elhelyeztek. Az emeleten lévő nagytermet megkapták a fiatalok, az volt pingpongozók főhadiszállása. Már 1947-ben Tőzsér Ferenc, Tóth János, Ágner János, Józsa Pál, Micsinai Tibor, Domszky György csapatot szerveztek. Később csatlakozott hozzájuk a Sarankó testvérpár. Domszky Lajos–Terék Magdolna vegyes párosban megyei bajnokságot nyertek. A röplabda a háború utáni években honosodott meg Szécsényben. Első képviselőjük Verebesi László, Fenyővári István, Domszky Lajos és a Vanya testvérek, Tibor és Pál volt.

Az ötvenes évek helyi sportkrónikájához tartozik, hogy 1957-ben megalakult a Postagalamb Tenyésztők és Röptetők Sportegyesülete. A mezőgazdasági szakközépiskolában 1959-ben szervezték meg a diáksportkört.