Kilencvenöt éve született a Sese első bajnoka

Hatalmas tehetségét ifjúsági bajnoki címek, és számtalan kerületi rekord bizonyította. A második világháború azonban megtörte, felnőttként kevesebb sikert ért el. Feledi István (1924–1992) a Salgótarjáni Sport Egylet (SSE) atlétika szakosztályának első egyéni bajnoki címét szerezte meg 1942-ben, ma lenne 95 éves.

Bakos László

Egyszerű gyári munkás volt, aki mint ifjú levente atlétatehetség került be az acélgyárba. Édesapja a kisterenyei Solymosi uradalomban állt alkalmazásban. Feledi István istenáldotta tehetség volt a sportban. Valamikor 1940-ben, amikor az üveggyárban dolgozott, jelentkezett atletizálni, akkor már javában dúlt a második világháború. Dancsó Jenő dirigálta az edzéseit, ő szerettette meg vele a sportágat. Később munkahelyet és egyesületet váltott, az acélgyárba és a SSE-hez került.

Kiemelkedő éve volt az 1942-es, amikor a fővárosban 3000 méteren, 8:48 perces új ifjúsági országos csúccsal, korosztályos magyar bajnokságot nyert. Az SSE-ben 1939-ben alakult szakosztályában ez volt az első egyéni bajnoki cím (Zelenka István az SBTC-nek nyert maraton ob-t 1929-ben). Nem ez volt az első bajnoki címe, ugyanis 1941-ben az SSE ifjúsági csapata (Simkó Rudolf, Benkő János és Feledi István összetételben) országos mezei futóbajnokságot nyert. 1942-ben egyébként 2000 és 3000 méteren ifistaként volt felnőtt kerületi csúcstartó.

1943-ban megvédte egyéni bajnoki címét, 1500 méteren 4:10-zel, 3000 méteren 8:49,8-cal szerezte meg az aranyérmet. Sőt, a korosztályos váltóbajnokság 3000 méteres számában és a mezei csapatbajnokságon is bajnok lett.

A világháborút követően az Észak-magyarországi kerületben voltak sikerei több számban is, és az országrészek közti viadalokon is szerepelhetett, cseh és lengyel versenyen is futócipőt húzhatott.

Akkoriban nem tartottak mindennapos edzéseket, csupán heti hármat, és a munkában is helyt kellett állni. A szerelés is sokkal szerényebb volt. Feledi István, aki 800 és 10.000 méter között minden távon versenyzett, tizenkét éves pályafutása alatt mintegy háromszáz viadalon szerepelt. Nem szerette, ha valaki előtte futott. Tehetségének híre országos lett, akkori szakemberek nagy eredményeket vártak tőle. Jellemző volt, hogy a tehetséges atléta nemcsak a szakemberek figyelmét keltette föl, de a gazdaságvezetés élenjárói is érdeklődtek felőle.

Végül is 1950-ben hagyta abba a sportot, de ötezer méteren és 3000 akadályon még ekkor is vidékbajnokságot nyert. Háromezren a hétszeres világcsúcstartó, Rózsavölgyi István döntötte meg az általa felállított csúcsot, 1952-ben. A klubban Máté Csaba, a Salgótarjáni Atlétikai Club (SAC) jelenlegi edzője javította meg a csúcsát három évtizeddel később, az akkor bíráskodó Feledi pedig Máténak adta a csúcsért kapott érmét.

Bajnoki érme, és a korosztályos országos csúcsért járó medál.

– Szenvedélyesen szerettem futni – mesélte egyszer Feledi. – Talán egy a baj, hogy korán születtem, mert a háború nem múlt el nyomtalanul az én életemben sem…

A kiváló atléta többször volt tagja a magyar válogatottnak is, és kiérdemelte a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója kitüntetést is. Az ifjúsági korból kinőve, a háború által megzavart időben és kissé komolytalan életviteléből adódóan is idő előtt kiégett, és az üzemben szerzett betegsége következtében idő előtt nyugdíjazásra került.

Elhatalmasodott betegségében két alkalommal is súlyos combműtétre került sor, 1992-ben hunyt el.