2019.07.03. 13:50
Aranykorszakok színesítették a palotási labdarúgás történetét
A Palotási Sportegyesület 1952. március 3-án alakult meg, s fennállásuk óta több szakosztálya is – labdarúgó, atlétika, röplabda, kézilabda, sakk, asztalitenisz, lovas, kajak-kenu – működött. A legsikeresebb a labdarúgó volt, mely három évet játszott az NB III.-ban (1972–1973, 1994–1995, 1996–1997), és két évig az NB II.-ben (1997–1998, 1998–1999) is megmérettette magát. Három aranykor fémjelzi a csapat szereplését.
Az 1997–1998. évi NB II.-es csapat, amely az egyesület fennállásának legjobb eredményét érte el a kivívott ötödik hellyel. Álló sor: Jeszenszky Csaba, Turcsányi István, Króner Péter, Tóth Dénes edző, Lénárt János, Kiss László szakosztály-igazgató, főszponzor, Oláh Sándor, Szeles Tamás, Czikora Pál gyúró, Szabó Mihály szakosztályvezető, Nagy Attila. Középső sor: Jávor István, Sóss Csaba, Szekula Ferenc, Mohácsi László, Lalusz László, Bencsik Aurél, Simó László. Guggolnak: Jele Zoltán, Ács Péter, Baranyai Pál, Jele Csaba, Simó András
Az első aranykor: Három év alatt három osztályban
Ugyan nem szakosztályként, de az 1920-as évek végén már volt csapata a községnek, mely a leventebajnokságban szerepelt, s rendre az első helyen végeztek a községek közötti pontvadászatban. A piros-kékek az 1952-es megalakulás után évekig a járási és a megyei bajnokságban szerepeltek, több-kevesebb sikerrel. Aztán a hetvenes évek elején ritkán látható nagy sikersorozatba kezdett a palotási csapat. A dél-nógrádiak az 1970–1971-es idényben utcahosszal nyerték meg a bajnokságot a megyei B osztály Középcsoportjában. Ezután sokan azt hitték, hogy a csapat a megyei I. osztályban a kiesés ellen fog küzdeni.
A palotásiak azonban a magasabb osztályban is megmutatták oroszlánkörmüket. Taktikus, kulturált játékukkal még a sokkal tapasztaltabb ellenfeleket is meglepték. Az idény végére teljes lett a meglepetés: az újonc Palotás nyerte az 1971–1972. évi Nógrád megyei bajnokságot Kovács József irányításával. A siker elsősorban a kifogástalan csapatmunka, az akarat és a lelkesedés diadala volt.
A siker gyümölcseként a palotási gárda – történetében először – bemutatkozhatott a Nemzeti Bajnokságban. Az NB III. (negyedosztály) már túl nagy falat volt a dél-nógrádiaknak. A fiúk hiába küzdöttek mindvégig lelkesen, végül nem tudtak megkapaszkodni. Azért még ma is az első aranykorként emlegetik azt az időszakot a községben. Az akkori csapat erősségei közül Kovács II. József az SBTC után játszott az első osztályú Újpestben is, ahol aranyérmes lett, és tagja volt a magyar utánpótlás-válogatottnak. Tóth Károly is éveken át állandó tagja volt az SBTC NB I.-es csapatának. De Balogh Tibor, Sándor Tibor, Tóth András, Szabó Ferenc és a többiek neve is fogalom még mindig a községben.
A második aranykor: Újra a Nemzeti Bajnokságban
Az NB III.-tól búcsúzott együttes az átalakulása után hosszú évekig meghatározója volt a megyei I., illetve rövid ideig a II. osztálynak, majd jött az újabb aranykor. A Nógrád megyei bajnokságot – egyedül az országban – kétcsoportos rendszerben bonyolították le az 1993–1994-es évadban. A későbbi bajnok Palotás-Drehert a Nyugati csoportba sorolták be, ahol meglepetésre, de megérdemelten kaparintották meg az első helyet. Következett a bajnoki döntő a Keleti csoport győztesével, a Nógrád Volán-Keresztúri ZFC ellen. A dél-nógrádiak a második mérkőzésen a hosszabbításban kiharcolták az NB III.-ba jutást ifj. Kovács József játékos-edző vezetésével. Ez azt jelentette, hogy huszonkét év után ismét NB-s bajnokságban (harmadosztály) folytathatták.
„Két éve egy olyan embertől, Kékesi Józseftől vettem át az elnöki tisztséget, akinek addig is és most is nagy érdemei vannak abban, hogy csapatunk idáig eljutott. Nekem már csak továbbvinni, finomítani kellett a megkezdett munkát. Végül is sikerült olyan kollégákat magam mellé gyűjteni, akik élnek-halnak a sportért… Különben is, nem is lehet ezt másképpen csinálni. A jövőben mind anyagilag, mind erkölcsileg jobban össze kell fognunk. Akkor elmondhatjuk, utolérjük, túlszárnyaljuk a palotási csapat hetvenes évek elején elért sikereit. A legfőbb célunk az, hogy ne csupán retúrjegyet adjanak az NB III.-ban. Ennek érdekében mindent megteszünk” – mondta értékelőjében Almási Lajos az egyesület elnöke.
A történelem azonban ismételte önmagát: a dél-nógrádiak ezúttal is csak átszállójegyet váltottak a harmadosztályban.
Harmadik aranykor: Palotást meglegyintette az NB I. szele
Színre lépett Kiss László! A bőkezű mecénás 1995. július 1-től töltötte be a klubnál a főszponzori és a labdarúgó-szakosztály igazgatói tisztséget. Vele egy új, minden eddiginél fényesebb fejezet kezdődött a piros-kék egyesület életében. A csapatot alaposan megerősítette, majd nagy célokat tűzött ki, amelyeket a csapat teljesíteni is tudott. A palotási legénység az 1995–1996. évi megyei első osztályú bajnokságot veretlenül megnyerve jutott vissza az NB III. Mátra-csoportjába (harmadosztály). A dél-nógrádiak ezután – újabb sikereket elérve – a negyedik helyen végeztek. A Nemzeti Bajnokság átszervezése révén azonban a Palotási SE a következő évben az NB II.-ben (harmadosztály) szerepelhetett, és fennállása óta a legnagyobb sikerét érte el az 1997–1998-as évadban az ötödik hely megszerzésével.
„Megállapodtunk a Váccal, hogy az ősztől mi leszünk a fiókcsapata. Ez azért szükséges, mert szponzorunk, Kiss László az NB I.-be jutást tűzte célul elénk, s nekünk a feladatra alkalmas játékosokat kell majd igazolnunk.” – említette a szezonzárón Bodonyi Béla edző.
Az 1998–1999. évi bajnokság őszi idényében a palotási gárda a második helyen, NB I.-es (másodosztály) feljutó pozícióban zárta a pontvadászatot. A főszponzor azonban – egyéb irányú kötelezettsége miatt – a támogatásról tovább nem tudott gondoskodni, így viszont a hetedik hely lett a palotásiaké. A palotási labdarúgók négy dicsőséges évben járták a táncot, amely 1999. június 13-án fejeződött be, amikor is utoljára játszottak az NB II. Keleti csoportjában.
Ebben a négy évben Majnik János, Tóth Dénes, Bodonyi Béla és Lénárt János is irányította a csapatot, valamint a volt válogatott (Sass János, Hanh Árpád) és teremválogatott (Szekula Ferenc, Jávor István, Baranyai Pál és Tóth Szabolcs) játékosok is szerepeltek az együttesben.
Időközben 1995. július 26-a piros betűvel került be a Palotás sporttörténetébe. Ekkor 3000 néző előtt Magyar Kupa-mérkőzésen fogadták a Ferencvárost, mely 4–0 nyert, de a vereség ellenére az élmény örök marad számukra. Szintén a Magyar Kupában 1998-ban az akkor első osztályú BVSC legyőzésével a legjobb 16 közé jutottak, ahol a Diósgyőr állította meg őket, míg teremtornán szintén ebben az évben megnyerték a Juventus–Adidas (171 induló) és az Adidas Tricolor Kupát (214 induló). A sikeres utolsó évben Palotás II. néven új csapattal a megyei II. osztály Déli csoportjában indultak az 1998–1999-es bajnokságban. Aztán az NB-s szintű labdarúgás után hároméves tervet dolgoztak ki, melynek a végcélja az egyesület ötvenéves évfordulójára a megyei első osztályba való feljutás volt. Ezt sikerült teljesíteni, hiszen az első évi negyedik, majd második hely után a 2001–2002-es bajnokságban az első helyen végeztek, így újra a megyei I. osztályban kezdhették el a 2002–2003-as bajnoki évadot. Azóta is ebben az osztályban szerepelnek, a legjobb helyezésük a megyei I. osztályban a 2008–2009-es szezonban volt, amikor a harmadik helyen végeztek, míg legutóbb az ötödik helyen zártak.
Büszkék lehetünk a sikerekre
Szabó Mihály 1998-tól a község polgármestere, az egyesület elnöke régebben maga is sportolt, atlétikában több körzeti, járási verseny győztese, 1977-ben a megyei szpartakiádon 1500 méteres síkfutásban lett aranyérmes. A helyi labdarúgócsapatban 1973–1992 között szerepelt, a sportegyesület elnökségi tagjaként pedig 1975-től tevékenykedik. Többek között volt atlétikai szakosztályvezető, edző, a futballcsapat utánpótlás- és felnőttedzője, technikai és szakosztályvezetője.
Aztán 2007 februárjában megválasztották az egyesület elnökének, ezt a funkciót a mai napig is betölti. Továbbá 2001-től a Nógrád megyei Labdarúgó Szövetség elnökségi tagja, majd az MLSZ Nógrád Megyei Igazgatósága Társadalmi Elnökségének a tagja.
„Nagyon büszkék vagyunk a palotási aranykorszakokra és sikeres szereplésre. Különösen az első időszak példaértékű, hiszen a csapat valamennyi tagja helyi játékosokból állt, akik a megyei B osztálytól az NB III.-ig meneteltek. Közülük többen a Nemzeti Bajnokságokban folytatták a pályafutásukat. Az 1994-es bajnokcsapat is helyi és a közvetlen szomszédos települések játékosaiból tevődött össze, akik remek közösséget alkottak. Közülük is pár játékos a magasabb osztályba került.
Az 1995-ben beköszöntött „profi korszakban” sikert-sikerre halmoztak a magasabb osztályokat megjárt labdarúgók.
Ebben az időszakban kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a veretlenül megnyert megyei I. osztályú bajnokság után az NB III.-ban és az NB II.-ben is. Kisebb csoda volt a Magyar Kupában a legjobb 16 közé kerülés és az országos tornák megnyerése.
Bízom abban, hogy a jövőben is a lehetőségekhez mérten jól szerepel majd a csapatunk, melyre a legutóbbi 5. helyezéssel lehet alapozni.
Remélhetőleg minél több palotási tehetség bontakozik ki a jövőben.” – mondta Szabó Mihály egyesületi elnök.
A számok tükrében
1971–1972 – Megyei I. osztály
1. Palotás 28 16 7 5 68–37 39
1972–1973 – NB III. Középcsoport
16. Palotás 30 8 7 15 33–54 23
1993–1994 – Megyei I. osztály, Nyugati csoport
1. Palotás–Dreher 20 11 8 1 36–13 30
Keleti csoport
1. Nógrád Volán 22 11 7 4 54–28 29
Megyei döntő:
1. mérkőzés:
Nógrád Volán-Keresztúri-Palotás-Dreher 2–0 (2–0).
2. mérkőzés: Palotás–Dreher–Nógrád Volán–Keresztúri 3–0 (0–0, 2–0, 3–0)
1994–1995 – NB III. Mátra-csoport
14. Palotás 30 5 4 21 26–71 19
1995–1996 – Megyei I. osztály
1. Palotás 26 23 3 0 95–16 72
1996–1997 – NB III., Mátra-csoport
4. Palotás 30 16 6 8 58–35 54
1997–1998 – NB II., Keleti csoport
5. Palotás 30 12 11 7 38–26 47
1998–1999 – NB II., Keleti csoport
7. Palotás 26 11 5 10 50–44 38