Bárnában az iskola a sport szíve

Megszokott látvány Bárnában, hogy amikor az időjárás megengedi, testnevelőjük kíséretében rollerrel vagy kocogva iskolások csoportjai tartanak a volt focipálya területén idén nyáron átadott kondi- és fitneszpark felé, hogy a mindennapos tesióra keretében gyakoroljanak egy kicsit a különböző szereken. Ám a legnagyobb nyüzsgés mégis a hatalmas udvarral, füves, és salakos foci-, kézilabda- és kosárpályával rendelkező, jól felszerelt iskola parányi tornaszobájában fordul elő, ahonnan általában jellegzetes kaucsuklabda-pattogás hallatszik, és ahol a pingpongasztal szinte mindig fel van állítva.

Azonban egynél több nem fér el, pedig az érdeklődés nagy lenne iránta. Ha a gyerekeknek van egy kis szabad idejük, vagy az órák közti szünetekben többen azonnal leállnak ütögetni. Ennek itt nagy hagyományai vannak, hisz a nyolcvanas évek eleje óta kedvelték és űzték az asztaliteniszt a diákok, közülük a legjobbak (mint például Bohács Linda, Susán Éva, Pusuma László és Tivadar, Szabó Gergely, Szabó Tibor) nemcsak az iskolában, hanem a közeli salgótarjáni, bátonyterenyei és homokterenyei asztalitenisz-szakosztályok csapataiban is. Aztán a rendszerváltás után a 90-es évek elején lassan elsorvadt a megye egyben, majd kettőben játszó focicsapat, az asztaliteniszezők is kikoptak csapataikból vagy abbahagyták a sportolást.

Így Bárna egy jó ideig gyakorlatilag sport és sportolók nélkül maradt. Majd húsz év gyorsan elszaladt, de azután odakerült a mára már nyugdíjba vonult testnevelő, Horváth Attila tanár, aki az asztalitenisz újra megkedveltetéséért tett nagyon sokat.

„Vívóedzőként sportágamat esélyem sem volt itt bevezetni, de a raktárban találtam néhány ócska ütőt meg egy öreg pingpongasztalt. Kipofoztuk és felállítottuk a tornaszobában, a gyerekek jöttek rá, mint a darazsak a mézre – emlékszik vissza arra, hogy is kezdődött el újra, illetve folytatódott a falu történetében az újabb páratlan sikersorozat.

Merthogy a helyi kaucsuklabda-bűvölők a szervezett edzések és az igen gyakori spontán gyakorlások – mivel az asztal mindig és minden időben rendelkezésükre állt – hamar kitörtek a belterjességből, sorra nyerték és nyerik a megyei diákolimpiai döntőkön a dobogós helyeket, így korábban és ma is többen bekerültek az országos fináléba mind a „profik”, mind az amatőrök kategóriájában.

Pedig Nógrád megyében a Szerva ASE Szécsény már hosszabb ideje Extraligás első – és még három egyéb szintű – csapattal is rendelkezik, ahol az utánpótlás-nevelés igen magas szinten folyik, és további nógrádi szakági egyesületek is működnek, így erős riválisok akadnak már megyei szinten is. Nem véletlen, hogy az iskola pár jelenlegi tanulója a szécsényiek és homokterenyeiek edzéseit is látogatja, ahol egy régi nagy bajnok Salamon István irányításával dolgoznak.

Ezeket is figyelembe véve az sem egy rossz mutató, hogy tavaly ősszel a diákolimpia megyei döntőjébe bejutott bárnai lányok és fiúk mindegyike csapatban és egyéniben is nyert valamilyen színű érmet. Sőt a III., IV. korcsoportból Oláh Alexandra, Pál Dániel, B. Pálfi Dominik, valamint ezen korosztály fiúcsapata, azaz Pusuma Dezső és Torják Richárd az országos fináléba is bejutott. Ugyanakkor pedig Csikos István a megye ifi, Pusuma Gábor a serdülők bajnoka lett. Idén december elején rendezték meg a diák megyei döntőket, a nógrádi nagyvárosok (Balassagyarmat, Pásztó, Salgótarján, Szécsény) jeles tanintézményei mellett a bárnaiak háromtucatnyi felsősből négy korosztályban jelölhették ki indulóikat.

Az V–VI. korcsoportban Oláh Kiara nyert, a hasonló korú fiúk „A” (igazolt versenyző) kategóriájában ugyancsak első lett Csíkos István. E korosztály B (amatőr) korcsoportjában Pusuma Dezső, a III–IV.-ben Pusuma Roland ezüst-, Kadlót Attila pedig bronzérmes lett. A Kadlót, Pusuma R., Dancsok Ádám trió a fiúcsapatok között második helyet ért el. A legfiatalabb (ötödikes) Babolcsai Dániel és Torják Roland a kis csapat legfiatalabbjaiként is pontszerző helyeken debütáltak. A szép hagyomány tehát folytatódott. Ahogy az iskola idősebb pedagógusai említik, a mostani pingpongkiválóságok jó néhányának szülei is jeleskedtek ebben a sportágban, de aztán jött egy generációs űr.

Egyébként a rendszerváltásig működött itt megyei első, majd másodosztályú labdarúgócsapat is, de az lassan szétszéledt, szétesett. A focipályát benőtte a gaz, nem nagyon használták semmire. Az a néhány műkedvelő, aki hobbi szinten még szívesen játszana, szórakozna néha egy kicsit, telente átjár Bátonyterenyére, ahol a városi kispályás terembajnokságban szerepelnek.

Nemrégiben még akadt egy úszó, (aki már egyetemre jár) manapság pedig két cselgáncsos, akik ugyancsak a közeli megyeszékhelyen gyakorolnak. A helyi „tömegsport” pedig a gombászások alatt legyalogolt „teljesítménytúrákban” merül ki, lévén a vidék ebben rendkívüli, gazdag adottságát. Az egyetlen versenysporton kívül egyébként irigylésre méltó kulturális élet folyik a községben, 2015-ben megalakult a 4 Kő Kulturális Egyesület, melyben ének, a zene, a tánc és a színjátszás viszi a prímet, no meg a környéken egyedülálló csengettyűzenekar, akik minden helyi és közeli rendezvényen fellépnek.

Az iskolának még külön gyerekszínjátszó és képzőművészcsoportja van, Oravecz Roland polgármesternek pedig a falu vezetésével közösen döntő szerepe van abban, hogy a kulturális élet felpezsdülése mellett a sportolás, a testedzés, a tömegsport ismét meghatározó szerepet játszik a település életében. – Ahol nem működik a sport, az halott falu – vallja, a fiatal faluvezető, akinek valóban szívügye a sport.

– Az eddigi beszűkült mozgástér miatt az a tervünk, hogy minél sokoldalúbb testedzési és mozgásformára, sportolásra adjunk lehetőséget gyerekeknek, felnőtteknek. Ennek jegyében a régóta kihasználatlan focipálya területén a megmaradó kispálya mellett idén egy outdoorfitnesz- és edzőparkot alakítottunk ki, rengeteg változatos mozgásformára, gyakorlatra, testépítésre alkalmas sporteszközzel, pingpongasztalokkal, játszótérrel, kempingházakkal, és ugyanitt van a szabadtéri (de fedett tetejű) színpad. Bízunk abban, hogy a gyerekek példáján és nyomán keresztül a felnőttek is rövid időn belül élettel töltik meg ezt a parkot, és már épül egy másik, kisebb méretű is – foglalja össze hitvallását a polgár­mester.