Sikerözön: interjú Szabó (Nitro) Tamás pankrátorral

– Hogyan kezdődött a sport­pályafutásod?

– Már nyolcéves koromban érdeklődve figyeltem a tele­vízió pankrációról szóló adásait, legfőképpen akkor, amikor Hulk Hogan, Ric Flair vagy éppen Lex Luger szerepelt a képernyőn. Azonnal hatalmas rajongóvá váltam. Már akkoriban elkészítettem az összes övet kartonpapírból, és arról álmodoztam, hogy egyszer nekem is lesz majd egy ilyen igazi bajnoki övem. Mivel Palotáson akkortájt már működött a Shotokan Karate Klub, jelentkeztem, de igazán nem sokáig, csak egy évig jártam az edzésekre. Továbbra is érdekelt a pankráció, így a tv-ben követtem a közvetítéseket, de a labdarúgás irányába indultam el. Végigjártam a korosztályos csapatokat. Majd a BVSC ifjúsági csapatában az országos kiemelt bajnokságban is szerepeltünk. Nagytétény NB III.-as csapatában volt válogatott labdarúgók, Kovács Zoltán, Tamási Zoltán és Zombori Zalán csapattársa lehettem rövid ideig. A legendás „mágus” Verebes József irányítása alatt.

Névjegy

Szabó Tamás 1989. május 13-án született Pásztón.

Sportága: pankráció.

Kiemelkedő eredményei: 2014–2015: HCW első csapatbajnoki cím. 2012, 2015, 2017: az év pankrátora Magyarországon. 2016: az év pankrátora Belgiumban.

2017: Belgium – a PWA egyéni bajnoka, Belgium – a Supremacy Wrestling csapatbajnoka. 2016, 2017: Belgium – a „Daredevil” öv megszerzése. 2015, 2017: a HCW magyar bajnoka.

– Azonban a pankráció iránti rajongásod fokozódott.

– Így van. Amikor neves, amerikai pankrátorok (WWE) a szomszédos országokban szerepeltek, útra indultam, hogy élőben is megcsodálhassam ezt a fantasztikus show-t. Közben a 2010. évben Magyarországon megalakult az első pankrátorszervezet, a Hungarian Championship Wrestling (HCW), ahol egyike lehettem az első magyar pankrátoroknak. Mivel felmértem, hogy a pro-wrestlingben (pankráció) jóval sikeresebb lehetek a jövőben, így azonnal váltottam.

– Mikor mutatkoztál be a közönség előtt?

– Nyolc hónapi kemény felkészülés után 2011. május 21-én volt a bemutatkozómérkőzésem Budapesten, Zuglóban. A jól sikerült bemutatkozás arra sarkallt, hogy még keményebb edzésbe fogjak, és minél előbb felépítsem magam.

– Keményen kell dolgoznod a sikerért.

– Persze. Van olyan nap, amikor háromszor is lemegyek az edzőterembe. Amikor elkezdtem, 60-65 kg között mozogtam, és erre ki­tartó munkával sikerült mintegy 20 kg izmot felraknom, jelenlegi versenysúlyom 85 kg. A pankrációban nincsenek súlycsoportok, így akár egy 146 kg súlyú ellenféllel is szemben találhatom magam. Ez 2016-ban meg is történt, a brit Damien O’Connor személyében. Egyszer őt is sikerült megemelnem, majd meg­védtem a bajnoki címet.

– Melyik volt az első jelentősebb sikered?

– Amire büszke vagyok, hogy 2012-ben, 2015-ben és a 2017-es évben is Magyarországon az év pankrátorának választottak meg. Csapattársammal, Ted Wellingtonnal mi szereztük meg az első magyar HCW csapatbajnoki címet, melyet egy éven át birtokoltunk.

– Miként kezdődött a külföldi vendégszereplésed?

– Az első külföldi meghívást Lengyelországba kaptam 2013 augusztusában. Azóta már tíz országban – USA, Anglia, Lengyelország, Belgium, Hollandia, Franciaország, Románia, Olaszország, Csehország és Németország – jártam. Belgiumba rendszeres meghívásaim vannak, Hollandiába, Franciaországba is már több alkalommal visszahívtak. Ami örvendetes, hogy a pankráció őshazájában, az Amerikai Egyesült Államokban két hetet tölthettem el Turger Dávid „Renegade” kollégámmal. Többek között mérkőztem Dayton, Blackwood és Bristol városokban. A napokban érkeztem haza Angliából, ahol egy sikeres hetet tölthettem el egy meghívásnak köszönhetően. Újévi fogadalmam az volt, hogy 2018-ban eljutok az Egyesült Királyságba. Nagy örömömre szolgált, hogy eme cél elérése már február­ban megtörtént. Alig várom, hogy visszatérhessek a szigetországba.

– Mennyire veszélyes a pankráció?

– Minden mérkőzés előtt elmondjuk, hogy otthon senki ne próbálja ki. Nagyon nagy odafigyelést igényel. Kemény, kitartó munkával lehet oda eljutni, hogy valaki megtanulja a technikai, taktikai elemeket, elsajátítsa a megfelelő eséstechnikát. Aki kedvet érez a pankrációhoz, azt nagyon szívesen látjuk az edzőteremben. További részletek a www.hcw.hu weboldalon olvashatók.

– A legnagyobb elővigyázatosság mellett is sok a veszély.

– Igen, mert elég egy rossz mozdulat, egy rossz leérkezés, vagy az ellenfél rossz mozdulata, és máris megvan a baj. Sajnos én is saját bőrömön tapasztaltam: éppen a salgótarjáni gálán sérültem meg 2016 júliusában. Bajnokként érkeztem a megyeszékhelyre, de súlyos térdsérülést szenvedtem, így fel kellett adnom a mérkőzést, és így a bajnoki címet is. (A sérült versenyzőnek át kell adnia az övet, amennyiben nem tud mérkőzni. Így nem csak a HCW bajnoki övet, hanem az időközben megszerzett belga PWA egyéni bajnoki övet is vissza kellett adnia – a szerk.) A megfelelő rehabilitációnak köszönhetően a vártnál korábban, négy hónapos kihagyás után novemberben visszatérhettem a ringbe.

– Hogyan sikerült a visszatérésed?

– Ismét elmondhatom, hogy nagyon kemény munkával és rehabilitáció segítségével sikerült teljesen felépülnöm. 2016 decemberében sikerült visszaszereznem a belga bajnoki övet, és az év pankrátora címet is elnyertem. 2017 február­jában pedig egy nagyon jó mérkőzésen visszaszereztem a HCW bajnoki övét is, amelyet azóta több mérkőzésen is sikerült megvédenem.

– Tudtommal már edzősködéssel is foglalkozol. Milyen az utánpótlás?

– Körülbelül öt éve oktatok a HCW dojóban. A felnőtt kezdő és haladó csoportok mellett a gyerekcsoportunknak is rendszeresen tartok tréningeket. E mellett már személyi edzéseket is tartok a gyorsabban fejlődni vágyóknak. Sok tehetséges fiatal van, kérdés, mennyire lesznek kitartóak.

– Milyen edzésmódszerrel készülsz?

– A felkészülésem kimondottan összetett, de pontosan ezért jelent kihívást és plusz motivációt. Testépítő, erő­emelő és crossfit gyakorlatokkal erősítem fizikumom és álló­képességem. Továbbá rendszeresen nyújtok és powerjógázom (DDP Yoga).

– Milyen versenyen indulsz ebben az évben?

– Ebben az évben is indulok valamennyi hazai rendezésű HCW-gálán. Természetesen eleget teszek a – szerencsére egyre több – külföldi meghívásnak is.

– Mit a tervezel a jövőt illetően?

– Mint minden igazi pankrátor, én is a sportág őshazájába, az Amerikai Egyesült Államokba vágyom. Bízom abban, hogy minél előbb sikerül a világhírű WWE szervezetéhez tartoznom.

Az apja nagyon büszke a fia elért eredményeire

– Már kiskorában a televízióban a neves amerikai pankrátorok mérkőzéseit „kellett” néznem vele. Később örültem, hogy labdarúgásban egyre inkább fejlődött. Viszont amikor bejelentette: „Ebben a sportágban nemigen lesz belőlem kiemelkedő sportoló, úgy döntöttem, szeretnék kitűnni valamiben, ezért pankrátor leszek” – egy világ omlott össze bennem. Láttam a rajongását a külföldi sztárok iránt, ugyanis amikor Ausztriában mérkőztek az amerikai pankrátorok, kiutazott a mérkőzésekre.

Mint minden szülő, én is nagyon aggódom a sérülés miatt és végigizgulom a mérkőzéseit. A külföldi fellépések alkalmával is csak akkor vagyok nyugodt, ha a repülőtérről írja: apa, itthon vagyok, minden rendben.

A nyertes övmérkőzések viszont kárpótolnak, egy-egy győzelem után a közönség nagyobb része felállva tapsol és a nevét skandálja. Ilyenkor – miközben egy hihetetlen érzés lesz úrrá rajtam – mindenkinek elmondanám: Ő az én fiam.

Nagyon büszke vagyok a sikereire, és arra, hogy óriási elszántsággal, akarattal, rengeteg munkával felépítette magát és törekszik az újabb célok megvalósítására. Ennek érdekében folyamatosan fejleszti magát – mondta fiáról Szabó Mihály, Palotás polgármestere.