Orosz nyelven

Korábban, még az ukrajnai harcok kitörése előtt ilyenkor, május kilencedikéhez, a Győzelem Napjához közeledve rendszeresen hallgattam az interneten orosz dalokat. Az alkalomhoz illően leginkább a második világháború idején született katonanótákat, főként a gyönyörű hangú művésznők, Pelageja és Zara előadásában.

Nem maradhatott ki a kínálatból a legendás Kátyúsa és a Kalinka sem, de én jobban szerettem a barna moldáv lányól szóló éneket, aki a szomszédos kertben szüreteli a szőlőt. Elsősorban azonban a Kubáni Kozák Kórus műsorát kedveltem, amint harmonika kíséretével hazaszeretetről, bajtársiasságról, és a pravoszláv templom harangjának kondulásáról dalolnak. Eredeti hanggal megnéztem a Vlagyimir Viszockij főszereplésével készült, A találkozó helyét megváltoztatni tilos című krimisorozatot, amely a magyar fordítás keresztségében A fekete macska bandája nevet kapta.

Ekkor döbbentem rá, milyen kár, hogy nem gyakoroltam eleget a nyelvet. Én még azok közé tartozom, akik az általános iskola negyedik osztályától kezdve tanulták Puskin és Tolsztoj ékes anyanyelvét, méghozzá tizenegy éven keresztül. Emlékszem, egyszer Fábri Gábor, a balassagyarmati gyalogló edző is felkért, legyek a bolgár vendégei alkalmi tolmácsa, és kellő felkészültség híján az első húsz percben csak makogtam, kellett jó óra, míg belerázódtam a szlávos szófordulatokba. 
Nincs más hátra, le kell venni a polcról az orosz szótárt, meg a nyelvkönyvet, és felfrissíteni az elhanyagolt tudást.