Koncerttel ünnepelte az elmúlt 65 évét a salgótarjáni pedagóguskórus

Joggal tekinthető szimbolikusnak, hogy a hangverseny helyszíne a Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskola Virág Lászlóról elnevezett terme volt. Azé a muzsikusé, aki annak idején az intézmény névadójától vette át az igazgatói tisztet, amelyet hosszú éveken át eredményesen töltött be. S ennél is fontosabb, hogy a jeles szakember hozta létre és vezette sokáig a jubiláns kórust.

A koncert első programpontja az a köszöntő beszéd volt, amelyet dr. Dániel Zoltán alpolgármester tartott. Kiemelte az évtizedek óta magas színvonalon teljesítő kórus szerepét a város kulturális, szellemi életében. Ugyancsak elismerően szólt a csoportot a kilencvens évek elejétől vezető Dicse Zsuzsanna munkájáról és azokról az aktív kórustagokról, akik – élükön Boros Ágnessel és Boros Istvánnéval – talentumuk, szakmai hozzáértésük mozgósítása mellett sokat vállalnak és teljesítenek a szervezőmunkában is.

A műsor első blokkjában repertoárjukból néhány sikeres, számukra különösen kedves számokat adtak elő. Ilyen volt Michael Praetorius reneszánsz, kora barokk német szerző, zenetudós Szép vagy muzsika című kórusműve, illetve egy 1958-ban betanult szerzemény, amely Szűts Pál egykori csellótanár, a nagybátonyi zeneiskola hajdani igazgatója nevéhez fűződik. A Boros nóták című dalt Boros Istvánné vezényelte. 

A következőkben egy Solomon Linda nevű fekete-afrikai férfi 1939-ből származó dallama hangzott el, majd a neves angol musicalszerző, Sir Andrew Webber Lloyd műveiből adtak elő összeállítást. Az ünnepi esten fellépett a szlovákiai Fülekről érkezett Melódia Nói Kar is, amellyel nagyon jó szakmai és baráti kapcsolatokat ápol a salgótarjáni kórus. Annál is inkább, mert karnagyuk, Makainé Simon Katalin zenetanár innen jár át a határon túlra.