Mikszáth és Petőfi kapcsolatáról tárt fel érdekességeket a tarjáni irodalomtörténész

Ezt az igényt ismerték fel a Zenthe Ferenc Színház vezetői, művészei, amikor a Teátrum Kávéház, azaz a társulat kamaraszínházának színpadára megszervezték a Ha Petőfi élne című irodalmi estet. S, hogy ez az ötlet mennyire jó kezdeményezésnek bizonyult, azt a talán váratlanul nagy érdeklődés is igazolja, minthogy szinte teljesen megtelt a kamaraterem nézőtere. A Teátrum Kávéház több tekintetben folytatója a hosszú éveken át sikeres Szerdatársaság programsorozatának. 

A megjelentek nagy számát – a Petőfi iránti tiszteleten túl – a meghívott vendég, dr. Praznovszky Mihály rangos irodalomtörténész, Mikszáth- és Madách-kutató, szakértő személye is magyarázza. Egyrészt mert salgótarjáni születésű, itt él két testvére, és bár évtizedekkel ezelőtt elköltözött innen, változatlanul sok barát, ismerős fűzi a városhoz. Persze azért is szeretik, mert élvezetes stílusban vezeti elő eredeti gondolatait. A beszélgetőpartneri szerepet ezúttal a fentebb említett Szerdatársaság Irodalmi Kávéház rendezvényeiről ismert Kőrössi P. József író, költő vállalta magára. 

Elsőként annak a megerősítésére volt kíváncsi, hogy budapesti, dunántúli munkahelyei, állandó lakhelye ellenére melyek a legjelentősebb motivációk Praznovszky Mihály immár örökös nógrádiságában. A válasz a családot helyezte első helyre, majd részletesen kitért a Madách nevét viselő gimnáziumra – ahol érettségizett s ahol kitűnő tanárai voltak –, szellemiségének kitüntető szerepére. Az inspiratív tájat, a természeti környezetet a varázslatos jelzővel illette. Természetesen utalt arra a felettébb gazdag irodalmi hagyományra is, amely Madách Imre és Mikszáth Kálmán életművének folyamatos tanulmányozására, kutatására ösztönözte és ösztönzi a mai napig mint a Mikszáth Kálmán Társaság örökös elnökét is. Szerencsésnek érzi magát, hogy ebbéli munkálkodásában számos nagyszerű emberre talált. Külön is hangsúlyozta például az általa rendkívül tisztelt Hubay Miklós szerepét. 

S itt érkezett el a beszélgetés, s egyáltalán a program apropóját jelentő új, Ha Petőfi élne című könyv tartalmának értelmezéséhez. A kötet, amelyet a társaság adott ki Praznovszky Mihály szerkesztésében és amelyhez utószót is írt, alcíme: Mikszáth Kálmán írásai Petőfi Sándorról. Ez egyértelműen jelzi, hogy mire számíthat az olvasó. Evidensnek tetszett, hogy a továbbiakban a beszélgetés menete is elsősorban e téma körül forgott. 
Mikszáth a kötet tanúsága szerint 1877-től kezdve 1909-ig vetette papírra és jelentette meg főként különböző lapok hasábjain a Petőfivel kapcsolatos mintegy kéttucatnyi írását. Ezek közül néhányat Praznovszky Mihály különösen fontosnak tart. Ilyen például a Petőfi és szülei címmel a Budapesti Napilapban napvilágot látott cikke, vagy – amivel a szerkesztő szóban is sokat foglalkozott – A Petőfi legenda Selmecen című, 1882-ben kelt írás.

Utóbbiban a helyszín, a líceum révén tulajdonképpen összekapcsolódott kettőjük élete. Mikszáth ugyanis az irodalmi önképzőkör 1865. szeptember 23-i ülésén felolvasta az általa írt – sajnos elveszett – Petőfi sírja című verset. Nagyon fontos elemei a könyvnek, s a beszélgetésnek is azok voltak, a Petőfi koszorúkkal, zászlókkal körülvett pesti szobrának 1882-es felavatásával kapcsolatos cikkek. Ezekben ugyanis már megjelenik az a gondolat is, hogy miként kell méltón, felbecsülhetetlen értékei szerint elismerni, ünnepelni és nem kisajátítani ezt a kivételes képességű, radikálisan forradalmi lelkületű költőt, akiről Mikszáth egyebek közt a következőket írta: Virágaink legjavát neki vittük, amit a nyár hozott. Nem annyi még, amennyit érdemelne. De hát termett-e annyi? Nyarat évente csak egyet ád az Isten. Petőfit egyet ezer évre adott.

Ebben a mondatban lényegében összefoglalható a rendezvény által sugallt Petőfi-kép, a költői zsenialitását hangsúlyozó mondandó. A költő műveit a legtöbb nyelvre lefordították. Ugyanakkor a több vonatkozásban új megközelítéseket is tartalmazó irodalmi estre invitáló meghívón Petőfi és Mikszáth mellett nem véletlenül szerepelt Ady Endre és a kortársunknak számító, 2016-ban elhunyt Esterházy Péter fotója. Ugyanis néhány igazán jellemző, a fentiekben is emlegetett Mikszáth-írás mellett a két ugyancsak jelentős szerzőt is megidézte Sándor Zoltán – aki a forgatókönyvet is összeállította – és P. Kerner Edit előadóművész, a Zenthe Ferenc Színház társulatának két tagja. Adytól a Petőfi nem alkuszik, Esterházytól a Petőfi, a légtornász hangzott el.