Felidézték a múltat az idén 101 éves Rimóci Rezesbanda tagjai

A helyi rezesbanda 1922-ben alakult, a drága hangszereket akkoriban a község elöljáróinak erkölcsi támogatásával, bankkölcsönből vásárolták. A hangszerek közös tulajdonban maradtak, a hitelt pedig az első évek muzsikálásából szerzett pénzzel törlesztették. A banda tagjai fizikai munkások voltak, különböző ipari és mezőgazdasági munkákat végeztek. Betanító karmestert egy közeli faluból, Cserhátsurányból hívtak. A karmester maga is szegényebb, napszámosféle falusi ember, a működéshez szükséges ismereteket előbb ugyancsak falusi rezesbandában sajátította el. 

Három hónapig lakott Rimócon, ez alatt naponta a rezesbanda más-más tagjánál kosztolt és természetesen naponta foglalkozott a tanulózenészekkel. Három hónap alatt megtanulták a parasztrezesbandák erősen leegyszerűsített, úgynevezett fogáskottáját, és körülbelül tizenöt egyszerűbb népdalcsárdást le tudtak együtt játszani. Ekkor a falunak is bemutatkoztak: utcáról utcára járva, a házak előtt előadtak az egyelőre még szűk repertoárból egy-egy darabot, s ezzel össze is gyűlt egy kevés pénz a hangszerek árának törlesztésére. 

A rezesbanda tagjának lenni már a kezdet kezdetétől, de a két világháború között is rangot és megtiszteltetést jelentett. A tagokat nem is annyira a mellékes pénzkereset lehetősége, mint inkább a zenélésben való részvétel öröme csábította. Ha a nyolc-tíz tagú bandában megürült egy hely, mindig akadt jelentkező annak betöltésére. Egy 1978-ból származó adat szerint az akkori helikonos elmondta, hogy az 1940-es években anyagi áldozatot is szívesen vállalt volna a zenekarba kerülésért, ugyanis hízott süldőt ígért idős elődjének, csak minél hamarabb megkaphassa annak helyét az együttesben – számolt be a kezdetekről Benkó Péter gyűjtése alapján Homoki Tamás. 

Hozzátette, hogy ez szerencsére ma sincs másképp. Folyamatosan megy a generációváltás. Az, hogy valaki a Rimóci Rezesbanda tagja lehet, ma is hivatás. Többször felmerült kérdésként, hogy a böjtben próbáljanak-e, vagy ha valaki közeli hozzátartozója meghal, tartsa-e a gyászt úgy, hogy egy ideig nem játszik. Mindig arra a következtetésre jutnak, hogy ez nekik küldetés, ez az ő munkájuk. 

– Bármi történik is, az élet nem állhat meg. Folytatva Bobák János örökségét, amit a Nógrád Megyei Hírlap 1978. szeptember 22-i száma is megörökít: „Egyszer voltak csak gondban, amikor meghalt Bobák János édestestvére, s ők éppen lakodalomba voltak hivatalosak a szomszéd községbe. Csendben vártak választ a prímástól, mert az csak természetes, hogy nélküle nem fújják meg a hangszert. Ő meg arra gondolt, ha a násznép zene nélkül marad, oda a becsületszó. Rábólintott hát a sorsra, s hajnalig fújták a talpalávalót. 

Az ünneplő társaság mit sem tudott arról, hogy a prímás gondolatai valahol máshol járnak. Csak a többiek aggódtak érte, de Bobák János aznap éjjel sem fogott mellé a billentyűkön… Másnap aztán a nyári konyha asztalánál talált rá a felesége. Két pohár volt előtte, úgy koccintott saját magával, de azt az éjszakát máig nem tudta elfelejteni.” – ismertette Homoki Tamás. 

Kitért arra, hogy a fennmaradáshoz a legfontosabb dolog a nyitottság és a folyamatos megújulás, valamint a helyiek támogató hozzáállása. Kiemelten Beszkid Andor polgármester, aki minden lehetőséget megadott a helyi szervezetek működéséhez és fejlődéséhez. Pályázat segítségével új hangszereket vásárolt, és a régieket felújíttatta. 

A megújulás jegyeként Kovács Ágnes megtervezte a banda logóját, új egyenpóló és matrica is készült. A 100 éves évfordulóra Paluch Norbert közbenjárásával és ötletei alapján elindult a második lemez anyagának elkészítése, amihez szakmai tartalmú könyvet is terveznek. A zenei anyag felvétele ifj. Beszkid József segédletével történt meg, aki tizenkét éves kora óta zenél a bandában. Rigó Ferenc felajánlásaként egy baritont kaptak ajándékba. Beszkid Máté folyamatosan szerkeszti a kottákat, mivel a régi egyházi kották már megviseltek voltak, ezért újak kerültek hadrendbe – számolt be róla a rezesbanda tagja. 

Homoki Tamás elmondta, hogy Bablena Ferenc, a település kántorának halála után autentikus népzenei énekes nélkül maradtak. Beszkid Judit, Golyán Gréta szerepléseivel színesítették műsoraikat. 
– Elcsábítottunk a szomszédból is egy ügyes zenészt, ráadásul Balázs Attila még énekelni is tud. Újdonság volt az is, amikor Kristók Bálint ötletére pár éve halottak napján kimentünk a temetőbe megemlékezni az elhunyt bandatagokról egy-egy mécses meggyújtásával. Ezt a gondolatmenetet folytatva Petrovics Ferenc felvetésére gyűjtöttük össze az idősebbek által ismert valamennyi tagot, aki valaha is játszott a bandában. Idén is tervezünk hasonló megemlékezést – mondta.

2022-ben sem szűkölködött fellépésekben a banda. – Elmaradhatatlan résztvevői voltunk a helyi nemzeti ünnepi megemlékezéseknek. Mellette szép számmal voltak lakodalmas, falunapi és szüreti szereplések, több idősotthonban, születésnapokon, filmforgatáson is jártunk. Töltekezhettünk az egyházi ünnepek alatti szolgálattal Szentkúton is. A fő búcsú ünnepén Kanyó János misét mondatott a 100 éves Rimóci Rezesbanda élő és elhunyt tagjaiért – sorolta fel Homoki Tamás. 

2019-ben a banda megkapta a Nógrádikum elismerést, ez alakomból egy kisfilm is készült róluk. Mohos Zsófia ajánlására a Duna TV Partitúra műsorában is szerepeltek. A 100 éves évforduló apropóján Beszkid Márk a Megafon rádiónak adott interjút. A születésnapot méltóképpen ünnepelte meg a csapat, amelyet a Palóc Ringen kezdtek versenyzéssel, majd a családtagokkal együtt folytatódott az ünneplés. – Két év kihagyás után idén január 25-én a Mária-menyegzővel kezdtük meg a szezont. Készülünk a farsangra február 28-án Rimócon a Szent József Férfiszövetség által szervezett jótékonysági bálon, másnap az Idősek farsangján fújjuk a talpalávalót – mondta el az idei évről Homoki Tamás.