2022.09.12. 19:55
Labdarúgástól a zeneszerzésig: második operáján dolgozik a mihálygergei művész
Mihálygergéről származik az a zeneszerző, aki egyik alkotásával hamarosan a Felvidéket hódítja meg. A Col Legno művésznevet használó, most 44 esztendős komponista először labdarúgóként próbálgatta a szárnyait az SBTC korosztályos gárdáiban, majd a szaxofonért nyúlt. Számos alkotását mutatták már be a nagyérdeműnek, jelenleg a második operáján dolgozik.
A Col Legno művésznevet használó mihálygergei muzsikus a budapesti operaház szfinx szobra mellett
Forrás: Beküldött
A Mihálygergéről származó zeneszerző egyik alkotását szeptember 13-án, kedden mutatja be a Budapest Jazz Orchestra nagyzenekar Rimaszombaton. A művész elárulta, hogyan jutott el a reggae-dalok zeneszerzésétől második operájáig.
– Gyerekkoromban, Mihálygergén folyton szólt a környezetemben a zene és pattogott a labda. Nagymamám szerint előbb tudtam focizni, mint járni, s ezért neheztelt is édesapámra. A szüleim Karancskeszibe járattak zeneiskolába, mert rajtam kívül mindenki azt szerette volna, ha megtanulok hegedülni – emlékezett vissza gyerekkorára a művész.
Mint mondta, tizenévesen a szájharmonika-együttesben találta magát a szülőfalujában. Ám a foci jobban érdekelte akkoriban, mint a zene, és ötödikes korától Salgótarjánban, a Petőfi Sándor Általános Iskola „foci osztályában” igyekezett tökéletesíteni tudását. Csapatkapitányként rúgta a bőrt az SBTC korosztályos gárdáiban. Mondhatni, 17 éves koráig csak a futball létezett számára.
– A Bolyai János Gimnáziumba jártam Salgótarjánba, amikor egyszer csak az edzőm, Patkó József elé álltam, hogy bejelentsem, abbahagyom a focit, mert szaxofonozni szeretnék. A mesterem ekkor riasztotta a felnőttcsapat két edzőjét, akik igyekeztek meggyőzni, hogy ne hagyjam abba a labdarúgást, de engem akkor már csak a zene vezérelt – mesélte Col Legno.
A hangszerkezelés alapjait Becze Lajostól, a salgótarjáni zeneiskola akkori igazgatójától tanulta. Ezt követően két, Nógrád megyei kötődésű reggae-zenekarban, a Péntek Esti Lázban és a Re-G-ben is énekelt és szaxofonozott, s szerezte a banda dalainak egy részét. A továbbtanulás miatt a zenét hosszú éveken keresztül csak hallgatóként élvezte. 2001-ben gázmérnökként végzett Miskolcon, majd – munka mellett – pénzügyi területen is diplomát szerzett a Külkereskedelmi Főiskola tőzsde-pénzintézetek szakán. Akkorra már úgy érezte, nem elég tehetséges hangszeres muzsikusnak.
– Ahogy telt-múlt az idő, megcsapott a depresszió szele, és szerettem volna változtatni az életemen. Már elmúltam 30 esztendős, amikor egy Beethoven hegedű-zongora szonáta hallatán, ott, a közönség soraiban hasított belém a minden bizonnyal túlzó felismerés, hogy ilyet én is tudok írni – fogalmazott a komponista. Mint mondta, innentől felgyorsultak az események: vonósnégyest, vonószenekari művet, szimfóniát, szimfonikus költeményt, filmzenét, operát, táncelőadáshoz kísérő zenét, jazzt, így big band művet is komponált tíz év leforgása alatt.
Második operáján dolgozik
A mihálygergei zeneszerző első vonósnégyesét a Bartók Béla Konzervatórium egyik növendék kvartettje mutatta be. Emellett dolgozott már a nemzetközi elismertségű Anima Musicae Kamarazenekarral, a társadalmi szempontból is kiemelkedő jelentőségű – a hajléktalanságról szóló – operájának premierjén a Duna Szimfonikus Zenekar muzsikált. Idén pedig a Budapest Jazz Orchestra közreműködésével jelentetik meg big band nagylemezét.
– Szeptember 13-án Rimaszombaton, vetített háttérrel megspékelve mutatjuk be a Dunáról szóló big band költeményemet az egyik legjobb magyar jazz nagyzenekar, a Budapest Jazz Orchestra tolmácsolásában – mondta a zeneszerző. Col Legno jelenleg egy dologra koncentrál: a második operájára, amely az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményeket mutatja be tágabb kontextusban.