Labdarúgástól a zeneszerzésig: második operáján dolgozik a mihálygergei művész

A Mihálygergéről származó zeneszerző egyik alkotását szeptember 13-án, kedden mutatja be a Budapest Jazz Orchestra nagyzenekar Rimaszombaton. A művész elárulta, hogyan jutott el a reggae-dalok zeneszerzésétől második operájáig. 

– Gyerekkoromban, Mihálygergén folyton szólt a környezetemben a zene és pattogott a labda. Nagymamám szerint előbb tudtam focizni, mint járni, s ezért neheztelt is édesapámra. A szüleim Karancskeszibe járattak zeneiskolába, mert rajtam kívül mindenki azt szerette volna, ha megtanulok hegedülni – emlékezett vissza gyerekkorára a művész. 

Mint mondta, tizenévesen a szájharmonika-együttesben találta magát a szülőfalujában. Ám a foci jobban érdekelte akkoriban, mint a zene, és ötödikes korától Salgótarjánban, a Petőfi Sándor Általános Iskola „foci osztályában” igyekezett tökéletesíteni tudását. Csapatkapitányként rúgta a bőrt az SBTC korosztályos gárdáiban. Mondhatni, 17 éves koráig csak a futball létezett számára. 

– A Bolyai János Gimnáziumba jártam Salgótarjánba, amikor egyszer csak az edzőm, Patkó József elé álltam, hogy bejelentsem, abbahagyom a focit, mert szaxofonozni szeretnék. A mesterem ekkor riasztotta a felnőttcsapat két edzőjét, akik igyekeztek meggyőzni, hogy ne hagyjam abba a labdarúgást, de engem akkor már csak a zene vezérelt – mesélte Col Legno. 

A hangszerkezelés alapjait Becze Lajostól, a salgótarjáni zeneiskola akkori igazgatójától tanulta. Ezt követően két, Nógrád megyei kötődésű reggae-zenekarban, a Péntek Esti Lázban és a Re-G-ben is énekelt és szaxofonozott, s szerezte a banda dalainak egy részét.  A továbbtanulás miatt a zenét hosszú éveken keresztül csak hallgatóként élvezte. 2001-ben gázmérnökként végzett Miskolcon, majd – munka mellett – pénzügyi területen is diplomát szerzett a Külkereskedelmi Főiskola tőzsde-pénzintézetek szakán. Akkorra már úgy érezte, nem elég tehetséges hangszeres muzsikusnak. 

– Ahogy telt-múlt az idő, megcsapott a depresszió szele, és szerettem volna változtatni az életemen. Már elmúltam 30 esztendős, amikor egy Beethoven hegedű-zongora szonáta hallatán, ott, a közönség soraiban hasított belém a minden bizonnyal túlzó felismerés, hogy ilyet én is tudok írni – fogalmazott a komponista. Mint mondta, innentől felgyorsultak az események: vonósnégyest, vonószenekari művet, szimfóniát, szimfonikus költeményt, filmzenét, operát, táncelőadáshoz kísérő zenét, jazzt, így big band művet is komponált tíz év leforgása alatt.