Nőalakok tágra nyílt szeme mesél a salgótarjáni művész életéről

Az öröm, a gyász, a küzdelem, a magány, a hit és a családi kötelékek témái elevenednek meg a képeken, amelyeken keresztül az alkotó, Oláh Jolán a női élet szövetébe enged betekintést. A salgótarjáni művész festményeiből nyílt kiállítás kedden délelőtt a Semmelweis Egyetem Kanizsai Dorottya Egészségügyi Szakgimnáziuma és Szakközépiskolájában. 

Szülőhelyén állították ki Oláh Jolán festményeit

– Nagy élmény, hogy Oláh Jolán festményeit szülőhelyén mutathatjuk be – fogalmazott a megnyitón Czímer Dalma, a Romano Kher Budapesti Roma Művelődési Ház gyűjteménykezelője. – Képei a női lét kihívásairól, gyönyörűségeiről, az összetartozás és a magány közötti feszültségről szólnak. A tágra nyílt tekintetű alakok a szemlélőre szegezik figyelmüket és viszonozzák a néző kíváncsi tekintetét. Ezek a meleg tekintetek határozzák meg az alkotó sajátos képi világát. 

Mint mondta, a közösségben való élet, legyen az családi, szomszédsági, vagy falusi kötelék, egy ma már csak felidézhető társadalmat és egy egészen más ritmusú életet körvonalaznak. 

A megnyitón Klajbán János salgótarjáni önkormányzati képviselő, a festőművész unokája Művészeink emlékére című saját versével kezdte megosztani személyes gondolatait a jelenlévőkkel. 

Nyomot hagyott a roma képzőművészet történetében

– Köszönöm, hogy a kiállítás szervezői méltó emléket állítanak a nagymamám munkásságának – hangsúlyozta, majd felidézte, hogy számtalanszor látta Oláh Jolánt alkotás közben vásártéri lakásában, ami a festék illatával volt átitatva. – Legélesebb emlékeim egyike, hogy festés közben mindig dúdolt valamit. Mintha az elméjében, lelkében megjelenő képek elárasztották volna az egész lényét. 

Hozzátette: Oláh Jolán, több volt egy festőművésznél. Egész valójából sugárzott a művészet szeretete, a folyamatos értékteremtési vágy. Salgótarján egy különleges hely. Bár az ország egyik legkisebb megyeszékhelye, de az egykori Cigányhegy lakói és azok leszármazottai örökre nyomot hagytak a roma képzőművészet, ezáltal a városi és a magyarországi cigányság történetében. A köztereken fellelhető emléktáblák, szobrok, vagy a Cigányhegy helyén található szabadtéri installáció mind üzenet a jelenkor és a jövő számára is: az oktatás mellett a kellő alázattal párosuló szorgalom, elhivatottság valós kiemelkedési lehetőséget jelenthet mind a kultúra, mind a sport terén. 

Lelkében születtek a képei

A rendezvényen Brunda Gusztáv, a festőművész egykori barátja is felidézte emlékeit. Mint mondta, Oláh Jolán – akinek 1970-től az 1990-es évekig kísérte életét – egy képíró zseni volt.– Képei a lelkében születtek, amelyeket ki kellett festenie magából. Számára a festés belső lelki szükséglet volt – fogalmazott.  A megnyitón Radics Sándor, az iskola igazgatója elmondta: a kiállított képek egy hónapon keresztül láthatók az intézmény Hegedűs Morgan Galériájában.