Miért nem köszönnek a mai fiatalok?

Érdekes párbeszéd alakult ki a köszönésről a minap, amikor arról kérdeztük Facebook-oldalunk követőit, hogy szerintük Nógrád vármegye mely településén élnek a legkedvesebb emberek. Több tucat hozzászólás érkezett, köztük olyan felvetések is, melyek a kedves gesztusok, például a köszönés eltűnésének okait firtatták. Az alábbiakban egy olvasónk tanulságos kommentjét idézzük, és az eredeti Facebook-bejegyzés alatt várjuk a további véleményeket a téma kapcsán.

Miért tűnt el a köszönés a mindennapokból?

„Vidéken a gyerekkorunkban, sőt, még felnőttkorunkban is illő volt a köszönés. Fel sem merült, hogy ne köszönjünk, mert kaptunk volna érte, ha megtudják a szülők. De sajnos ez már csak a múlté. Volt egy osztályfőnökünk, akinek sosem felejtem a szavát. Azt mondta, hogy mikor köszön az ember, hogy jó napot, sokkal kellemesebnek hangzik, hogy „jó napot kívánok”! Ha köszön valaki, tegye hozzá, hogy „kívánok”. Milyen igaza volt! Sajnos, mennek el az emberek egymás mellett, mint a birkák. Tisztelet a kivételnek, mert van ilyen is, tapasztalatból mondom. Karancsberényben, Karancskesziben tapasztaltam, hogy köszönnek az emberek egymásnak, hiába idegen, nem ismerős. Kellemes, jó érzés ezt tapasztalni. Az, hogy a településükön már csak annak köszönnek, aki éppen ismerős, az már sokkal rosszabb. Természetesen itt is előfordul, hogy van, aki köszön. Ezt az ember örömmel fogadja!”