Felülírta az élet

Felnőttként értettem meg igazán ennek a közmondásnak a jelentését. Fiatalabb koromban rengeteget terveztem, beleéltem magam bizonyos dolgokba, aztán jött a csalódás, hiszen szinte semmi nem úgy történt, ahogy azt szerettem volna. Akkoriban ezeket rendkívül negatívan éltem meg, mára azonban minden megváltozott.

Ismét nem jött össze a tervem

Nem mondom, hogy nem tervezgetek, nincs olyan nap, amit jobban várok, mint a többit, de próbálom magam mindig felkészíteni arra is, ha esetleg nem úgy sülne el, ahogy azt elterveztem. A közelmúltban is történt egy ilyen eset, amit, úgy gondolom, a helyzethez képest jól tudtam kezelni. A barátnőmnek ősszel van a születésnapja, amire nagyon készültem, tortával, ajándékokkal szerettem volna kedveskedni neki, azonban az ünnep előtti napon beteg lett. 
Hirtelen nem tudtam, mitévő legyek, hiszen, amióta az eszemet tudom, ilyenkor mindig együtt voltunk.

Ennek ellenére nem keseredtem el, megpróbáltam kihozni ebből a helyzetből is a maximumot. A tortáján a saját otthonomban meggyújtottam a gyertyákat, lefényképeztem, majd darabokra vágtam, és egy nagyobb részt vittem neki. Az ajándékokkal együtt letettem a bejárati ajtó elé, majd felhívtam és megkértem, jöjjön ki. Amikor meglátta, a könnyeivel küszködött... Igaz, a puszi, az ölelés, az ünneplés elmaradt, azonban még az influenzának sem volt akkora ereje, hogy teljesen tönkretegyen mindent. Nem mondom, hogy nem voltam csalódott, de régebben mindezt tragédiaként éltem volna meg.