2 órája
Sündisznó a kertben
Valószínűleg sokan fel tudják idézni Csukás István rímekbe faragott történetét, ami a legkisebb süngyerek, Sün Balázs hányattatott sorsát meséli el. Nekem is van egy történetem, amelynek egy sündisznó a főszereplője.
A régi gyermekmesék emlékének tudom be, hogy romantikus lelkesedéssel viszonyulok a sündisznókhoz. Az apró, görbe lábakon közlekedő, tüskés labdává gömbölyödő állatok még nagyobb népszerűségnek örvendenek nálunk, amióta a gyerekeim mindenféle kígyót-békát felkutatnak a kertben. Utóbbiaktól frászt kapok, míg a lányom cseppet sem zavartatva magát, a kezében hordoz mindent, amit meg tud fogni.
Forrás: Illusztrációs fotó: Shutterstock
Került már befőttesüvegbe – háziállat gyanánt – lepke, szöcske, szarvas- és katicabogár, de gyík is. Én meg folyamatosan attól rettegek, hogy véletlenül kiszabadulnak és bárhol felbukkanhatnak a lakásban. A sünök megjelenésének azonban nagyon örültem, csak akkor kezdtem el az aggódást, amikor kicsit utánajártam a cuki gombócok jellemzőinek. Miután megtudtam, hogy hemzseghetnek a bolháktól, valamint kártevőket, kullancsot és bélférget is terjeszthetnek, már csak tisztes távolságból szemléltem a tevékenységüket.
Elköltöztettem a sündisznót
Azért igyekeztünk otthonosabbá varázsolni a kedves kis látogató számára a terepet. A lehullott faleveleket egy kupacba gereblyéztük, kezdetleges sünlakot tákoltunk. Mivel azt olvastuk, hogy a giliszta a kedvenc eledele, a gyerekek nekiláttak az ásásnak, majd gusztusosan elrendezték azokat egy lapulevélen. Azonban a kutyák nem osztoztak nagy örömmel a kerten, így miután már a sokadik éjszaka ébredtem vad ugatásra és mentettem az ebek elől a sünit, kiköltöztettem őkelmét a ház végében lévő patak túloldalára.
