Nepálban hagyta lelke egy darabját a salgótarjáni tanárnő

A keleti vallás, kultúra és filozófia régóta foglalkoztatja a salgótarjáni magyartanárt, aki korábban hitoktatóként is tevékenykedett. Jakab Viktória idén augusztusban elindult egy vadidegen országba, ami az első percben elvarázsolta. Mint mondta, lelke egy darabja Nepálban maradt, ahová hamarosan visszatér. 

Nepál nyüzsgő forgatagában igazán otthon érezte magát

– A hegymászás, a keleti filozófiák és a jóga már régóta érdekel, édesanyám is jógaoktató. Éppen ezért sokat kutattam, olvastam ebben a témában az interneten, így találkoztam Nimsdai Purja történetével. A nepáli hegymászó hat hónap és hat nap alatt tizennégy hatezer méteres csúcsot mászott meg. Lelkesen lájkoltam a Facebook bejegyzéseit, így kerültem kapcsolatba a világhálón a barátjával. Sarjan Thade, nepáli túravezető meghívására vágtam bele életem kalandjába és repültem el a 6000 kilométerre lévő országba – kezdi a történetet csillogó szemmel Viktória.

Mint mondta, nem rémítette meg a gondolat, hogy egy idegen országba kell utaznia, és az sem aggasztotta, hogy egy olyan ember meghívására teszi ezt, akivel csak a világhálón keresztül ismerték egymást. Mindig is szerette a kalandokat és a kihívásokat, ez a helyzet sem rettentette el. Amikor a 12 órás repülőutat követően, éppen napfelkeltére érkezett meg a repülőtérre rögtön azt érezte, hogy oda tartozik. Az utazás előtt sokat gyakorolta az angol nyelvet, rengeteget olvasott Nepálról, a látnivalókról, amelyek közül több is a világörökség része. Felkészült az illemszabályokból, mégis kulturális sokként érte a színes, nyüzsgő, hangos, lüktető világ, ami fogadta. 

– Már a repülőtéren megtapasztaltam a nepáli emberek végtelen kedvességét és segítőkészségét. Mivel késett a gép és erről nem tudtam előre értesíteni Sarjant, így ő másfél órás várakozás után hazament. Ezért senki nem várt rám, amikor megérkeztem, azonban egy helyi házaspár azonnal a segítségemre sietett, felhívták a barátomat telefonon, így megoldódott ez a probléma – meséli Viktória, akit a kint töltött két hét során mindenhová elkísért a túravezető. – Szoros barátság alakult ki köztünk, nagyon sokat beszélgettünk, vitáztunk, megosztottuk egymással a nézeteinket. Sarjan nyitott volt az idegen kultúrára és az övétől eltérő véleményre is.

Beleszeretett a távoli országba, ahol a belső értékek számítanak

A salgótarjáni tanárnő beleszeretett a távoli országba, ami elvarázsolta a több ezer méteres hegycsúcsaival, a nyüzsgő, színes forgatagával, a templomok és szentélyek sokaságával, amelyekben jól megfért egymás mellett a buddhista és a hindu vallás. Viktória azt tapasztalta, hogy a nepáli emberek teljesen más erkölcsöt képviselnek, mint az európaiak. Segítőkészek, nyugodtak és emberségesek. Végtelen belenyugvással viselik a sorsukat és igyekeznek jót tenni egymással, mivel hisznek abban, hogy ez jó karmát szül. Szépen beszélnek egymással, sosem káromkodnak. Számukra a belső értékek fontosabbak, mint a külsőségek. Az időseket, az anyaságot, a tanítómestereiket végtelenül tisztelik. Míg az európai emberek általában vasárnap mennek el templomba, ott a vallás a mindennapok része. 

– Több olyan helyen is jártunk, ami része a világörökségnek. A Monkey Templeben, ahol a vadon élő majmok szabadon járnak-kelnek. Itt elénk tárult egész Katmandu, gyönyörű volt. A Bagmati folyó partján kétoldalt helyezkedik el a Pashupatinath templom, a világ második legnagyobb hindu temploma – idézi fel a látottakat Viktória, aki tanúja volt egy hindu halottégetésnek. – Nepálban nincsenek temetők, az elhunytakat a folyó partján égetik el, majd a hamvakat a Bagmati folyó a Gangesz felé viszi. 

Színes ruhák, vörös körömlakk

Annak ellenére, hogy sokan élnek nagy szegénységben, a nepáli emberek belenyugvással viselik a sorsukat. A nők még idősebb korukban is színes ruhákban járnak, a hajuk rendezett és nem maradhat el a vörös rúzs és a körömlakk sem. A piacokon roskadásig vannak a standok különféle áruval. Rengeteg fajta gyümölcsöt lehet kapni. A pékségek és a kávézók hívogatnak. 

– Jártunk tibeti és indiai étteremben is, szívesen próbáltam ki a helyi konyhát. A Katmandu-völgy első népcsoportja a newari törzs. A magyaros arcú emberek különleges csipős, pikáns ételeket készítenek. Ilyen a buffalo momo, a bivalyhússal töltött gombócot fűszeres szósszal tálalják – magyarázza Viktória. – A hazautazásom előtti utolsó estén egy helyi étteremben kóstoltam végig a nepáli ünnepi menüt. Pici edényekben szolgálták fel a különféle ételeket. Bivalypörkölt, rántott hal, joghurt, lencsefőzelék, főtt rizs, párolt zöldségek is szerepeltek a fogások között. 

Elmúlik a rossz és a jó is, ezért élvezni kell az életet

– Úgy tartja a mondás, hogy aki Nepálban jár, annak pozitív irányban változik meg az élete. Én valóban ezt tapasztalom. Az utam során több alkalommal is kaptam áldást, spirituálisan feltöltődtem, megerősödtem és lelki fejlődésen mentem keresztül. Egy alkalommal a buszon utazva megpillantottam egy feliratot, ami így szólt: Egy pillanat, egy nap, az élet hamar elmúlik, ezért felejtsd el minden problémádat és legyél boldog! Ezt kaptam útravalóul Nepálban. Óriási igazság, hogy a rossz és a jó is elmúlik, ezért élvezni kell az éltet, élni a hétköznapokat. A nepáliak ezt teszik, és már igyekszem én is így élni – vonja le az út ajándékait Viki, aki úgy érzi: a lelke egy része ott maradt a távoli országban. Ezért már most izgatottan készül a következő kalandra, amire nem is kell olyan sokat várni. Decemberben ismét repülőre ül és meg sem áll a Mount Everestig. Ellátogat majd Pokharába, az Annapurna hegy lábához is. De ez már egy másik történet, amiről majd szívesen beszámolunk.