Pontosság

Egy kicsit mindig irigykedve figyelem azokat az embereket, akik képesek időben vagy akár kicsivel előbb is megjelenni a megbeszélt helyszínen. Nekem sajnos a pontosság egyáltalán nem tartozik az erősségeim közé, így én azon emberek közé tartozom, akikre mindig várni kell. A családom pedig nagyon is jól tudja ezt.

A párom például már tisztában van azzal, ha azt mondom, hogy kész vagyok, akkor még mindig várnia kell rám – jobb esetben – legalább 10 percet. Sőt, a barátaim is tudják, ha velem megbeszélnek egy időpontot, akkor még ahhoz nyugodtan hozzáadhatnak tizenöt percet is, mire megérkezem. Azonban ez a fajta késés kezd számomra egyre kellemetlenebb lenni, ezért elhatároztam, hogy próbálok ellene tenni valamit a jövőben. Szóval a minap fél órával korábban keltem és igyekeztem minél előbb elkészülni, mondanom sem kell, hogy mennyire örültem, amikor azt láttam, hogy bizony még bőven időben vagyok.

Talán itt követtem el azt a hibát, hogy elbíztam magam és úgy véltem, kényelmesen belefér még az időmbe egy-két teendő. Mint kiderült, az öröm korai volt, ugyanis az erőfeszítéseim ellenére sem tudtam időben elindulni otthonról. Sőt, minden eddiginél sikerült többet késnem. Ezért többször is végiggondoltam, hogy mit ronthattam el. Ezentúl még inkább igyekszem majd odafigyelni. Bízom abban, hogy ezek az erőfeszítések nem lesznek hiábavalóak és egyszer végre sikerül majd időben odaérnem, ahova éppen kell.