2024.09.04. 11:12
Kirepültek
Gólyahír
Immár végérvényesen és visszavonhatatlanul magunk mögött hagytuk a nyarat, hiszen beléptünk szeptember hónapba. A napokban mindenfelé ünneplőbe öltözött gyerekek igyekeztek az iskolájukba, hogy elkezdjék a tanévet. Az iskolacsengő hangján kívül azonban van más is, ami arra emlékeztet, hogy – csak egy pillanatnak tűnő idő alatt – elreppent az év legmelegebb évszaka és vele együtt a vakáció. Még hónapokkal ezelőtt az otthonom közelében, az egyik villanypóznán kiszúrtam egy ágakból és gallyakból álló – szemlátomást rendezetlen – kupacot. Néhány nappal később az is nyilvánvalóvá vált a számomra, hogy egy gólyapár áll az „építkezés” hátterében.
Ahogy suhantak a napok, hetek, hónapok egymás után, úgy kísértem figyelemmel a mindennapjaikat: hallgattam kelepelést, láttam fiókákat gondosan nevelő szülőket, és szemtanúja voltam néhány első szárnypróbálgatásnak is. Néhány hete pedig immár az üresen árválkodó fészek látványát szemlélhetem útjaim során.
Hiába a józan ész súgta racionális magyarázat, hogy ez így van rendjén, a nyár végi búcsú és a várhatóan hosszú hónapokon át üresen álló fészek képe mégiscsak elszomorítja a szívemet újra és újra, amikor arra járok. Csak az nyugtatja némileg a lelkem, hogy van remény arra, hogy a következő kikeletkor ismét lesznek lakói az oszlopnak. Ugyanakkor kénytelen-kelletlen muszáj elfogadnom, hogy a viszontlátás örömének lehetőségét minden esetben megelőzi az a tény, hogy a hosszú csőrű égi vándorok kirepülnek a fészekből.