Gombapörkölt

Mit szeretek az őszben? Az eső után dombok fölött megülő párát. 

A levágott tarlón sorakozó körbálák látványát. A hosszú útra induló vándormadarak sokaságát a villanydrótokon. Az alkonyban felbőgő szarvasokat. A szőlőn lakmározó darazsak duruzsolását. Az ezer színben pompázó falevelek kavalkádját. Az avarban megbújó sünök komótos sétáját. A borongós délutánok bekuckózós melegét. Talán már ennyiből is kitűnik, hogy ez a kedvenc évszakom, de van még valami, amiért minden évben várom ezt az időszakot.

Az egyik legkedvesebb elfoglaltságom ugyanis a gombászás. Ezekben a hetekben ismét benépesítik az erdőt a kalaposok. Megbújnak a fák törzsénél, a bokrok takarásában. Ha szerencsénk van, nem csak magányosan álldogálnak, családokba verődve várják, hogy felfedezzük őket. Persze vannak szégyenlősebbek is, amelyeket a vastag avarban alig lehet észrevenni. Óvatosan kell hát haladni, nehogy eltapossuk a szebbnél szebb példányokat. Nincs is jobb az őszi erdőben tett sétáknál. A nap átsejlik a fák koronája között, meg-megcsillan az ágak között mesterien megalkotott pókhálókon.

Ahogy telik a kosár, úgy lesznek egyre nehezebbek a lépések. Így több alkalom van megpihenni és gyönyörködni a minket körülvevő csodában. Lehet így, túl a negyvenen már szentimentális vagyok, de számomra megfizethetetlen ez az élmény. Nem mellesleg a gombapörkölt is jólesik egy-egy túra után. Tejfölösen, foszlós, puha kenyérrel, kovászos uborkával...