Telefonrejtély

Bárkivel előfordulhat, hogy megfeledkezik olykor apróságokról. Ez ugyanúgy érvényes a fiatalokra, a felnőttekre és az időskorúakra egyaránt. Legutóbb egyik családtagommal történt egy vicces eset, amelyet legnagyobb örömömre testközelből nézhettem végig. Azt tudni kell rólam, hogy második otthonomnak tekintem mamám laktanyáját, hiszen a gyermek- és felnőttkorom jelentős részét ott töltöttem, így bátran kijelenthető, hogy amikor hétvégén „látogatás” alcímen vonatra szálltam, akkor hozzá tulajdonképpen hazamentem. A meleg, szívből jövő köszönéseket követően egyből valami telefonbeállítási kérdéssel bombázott meg, amire természetesen azt feleltem, hogy segítek szívesen, de vegye elő a készülékét, hogy megnézhessem a problémát.

A szemöldökét ráncolva forgolódni és járkálni kezdett a házban, hogy ugyan hol is hagyta az eszközt, majd kiment a teraszra, ahol már zseblámpával kereste, mivel kezdett alkonyodni és besötétedni odakint.

Nagy nyugodtan ültem le a lócára, s visszafojtott vigyorral, a számat eltakarva néztem, ahogy vagy öt percig szitkozódva dúl-fúl, mert nem találja sehol a készüléket. Mikor rájött, hogy éppen a kezében lévő telefonon kapcsolta be a zseblámpát, hogy azzal keresse a saját mobilját, akkor mindkettőnkből kitört a jóízű kacagás, és egészen addig nevettünk, amíg már a könnyeinket kellett törölgetni egy papír zsebkendővel. Hála az égnek ez a nagy rejtély is megoldódott, és még csak Columbo sem kellett hozzá.