Kényelmes generáció

Elkezdődött a szüret szűkebb hazánkban is a napokban. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt én is részese lehetettem ennek a hagyománynak, ugyanis szabadidőmben jómagam is ott voltam a szüreten. Sok-sok pozitív emlékkel tölt el, ha visszagondolok arra a pár órára. Ragyogó napsütésben, egy festői környezetben szedhettük a mézédes szőlőt. Bár igen meleg volt, de ennek ellenére jól­esett a szabadban munkálkodni.

Megdöbbentett azonban, hogy csak néhány idős embert láttam dolgozni. Szorgosan vágták le a fürtöket és tették a ládákba. Hosszú órákon keresztül, egy panasz nélkül dolgoztak és közben jókat beszélgettek, nevettek. Mesélték, hogy sajnos manapság a fiatal generáció már nem igazán vállal ilyen munkát. Szerintük ugyanis a fiatalok szívesebben dolgoznak a számítógép előtt egy kényelmes irodában, minthogy a természetben végezzenek fizikai tevékenységet. Sajnos én is ezt tapasztalom. A szüreten pedig nem is láttam csak hatvan év felettieket.

Ez azóta sem változott, még mindig az idősebb korosztály jár el szüretelni, pedig ez a munka, úgy vélem, alázatra tanít, javítja az állóképességet és összekovácsolja a közösségeket. Ráadásul jó olykor kiszakadni a megszokott környezetből és más tevékenységet csinálni, valamint új embereket megismerni. Az idősektől pedig mindig sokat lehet tanulni. Éppen ezért fontos lenne, és talán sokaknak a hasznára is válna, ha kimozdulnának a megszokott környezetből és kipróbálnák, milyen is a természetben dolgozni.