Késésre emlékeztető eszköz nélküli percek

Az idő tekintetében nálam leggyakrabban a „rohanásban és kapkodásban vagyok” helyzet áll fenn. Ebből kifolyólag a karóra számomra elengedhetetlen eszköz, hiszen némi túlzással gyakrabban tekintek rá, mint ahogy levegőt veszek. Talán épp emiatt lepett meg teljesen, amikor a minap a buszmegálló felé siettem és rápillantottam a csuklómra, hogy mennyire is kell sietnem… csakhogy számok és mutatók helyett a puszta bőrömet láttam csak. Tudtam, annyi időm már biztos nincs, hogy visszaforduljak az otthon felejtett eszközért. Talán épp emiatt elég különösen telt el az a napom: jóval kevésbé kapkodtam, habár az is igaz, ellenőrizni sem volt min, hogy mennyire vagyok már késésben. V. E.