Diplomakirály

A minap láttam egy érdekes cikket az interneten, amelyben arról volt szó, hogy a Bács-Kiskun vármegyében élő Kapus Krisztián a közelmúltban vehette át huszonötödik diplomáját a Szegedi Tudományegyetemen, ahol sok évvel ezelőtt az elsőt is szerezte. A férfi, aki számára a tanulás egy hobbi, már több mint tízmillió forintot költött az elmúlt években tandíjra. A legmagasabb végzettsége a PhD, amelyet a Klinikai Idegtudományok Doktori Iskolában szerzett meg Pécsett. Kapus az új szakot mindig az alapján választja ki, hogy mi az, ami éppen érdekli őt, vagy egy-egy képzésen talál-e olyan kurzust, amelynek a témájában szeretne jobban elmélyülni. Mint kiderült, érik a huszonhatodik diplomája is, hiszen már hallgatója az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemnek, ahol gondoskodáspolitikai menedzser szakra jár. Elképesztő, hogy mennyire eltökélt és céltudatos tud lenni valaki annak érdekében, hogy folyamatosan fejlessze magát és bővítse tudását a legkülönbözőbb területeken.

A bejegyzést olvasva rögtön visszaemlékeztem a saját diplomaszerzésemre, arra a sok munkával, tanulnivalóval és stresszel teli három évre, amit az egyetemen töltöttem. Véleményen szerint nagyon is kifizetődő volt minden fáradozásom, amit a tanulásba öltem, mivel a kitartásomnak hála eljuthattam oda, ahol most vagyok. Büszkén állíthatom, hogy azzal foglalkozom napi szinten, amit szeretek: az újságírással. Bár rám is igaz, hogy hobbim a tudásszerzés, de a huszonöt diplomát már soknak tartom...