Menü

Az, hogy mi kerüljön hétvégén az asztalra, minden héten fejtörést okoz. Számításba kell venni ugyanis, hogy kinek mi a kedvenc étele, mi az, amit biztosan nem esznek meg a családtagok. Természetesen ha segítséget kérek a gyerekektől általában azt a választ kapom: mindegy. Elképzelhető, hogy egyszer majd azt tálalom fel nekik.

Az is nehezíti a helyzetet, hogy igyekszem több napra, többféle fogást elkészíteni, mivel hétköznaponként, munka után már nincs nagy kedvem a tűzhely mellett állni. Szóval kell valamilyen leves, legalább kétfajta főétel és a legtöbbször desszertet is alkotok. Miután eldöntöm mi lesz a menü, számba kell venni, hogy milyen alapanyagok szükségesek hozzá. Ami nincs a fagyasztóban, vagy a kamrában, azt be kell szerezni. A bevásárlás, az üzletben való tolongás és sorban állás, így sosem marad el.

Az elmúlt hétvégén is a fenti forgatókönyv zajlott le. Babgulyás és túrós, tejfölös tészta készült, szalonnával megbolondítva. Mivel éppen gombaszezon van, így vargányából pörköltet is főztem. Ha mindez nem lenne elég, palacsintát is sütöttem, legalább harminc darabot. Végigkóstolva a finomságokat, gondolatban megveregettem a vállamat. Azonban kár volt annyi időt a konyhában töltenem, a gyerekeim ugyanis a kanalukat sem ütötték bele az ételekbe. Az egyik mirelit pizzát, a másik melegszendvicset evett. Ezek után elgondolkoztam azon: talán ideje lesz főzés helyett egy nagyobb fagyasztót beszerezni...