Hívatlan látogató

Ha a nyár árnyoldalairól kellene nyilatkoznom egyértelműen a perzselő forróság jut először eszembe. Igazából nem is a nagy meleggel van bajom, hanem a hirtelen viharokat követő fullasztó párával. Ilyenkor már tusolást követően ismét izzadtság folyik a gerincemen, a hajamat hiába akarom egyenesre vasalni, az oroszlánsörényhez hasonlóan meredezik a nedves levegőtől. Ugyancsak kellemetlen, hogy napnyugtát követően, éppen, amikor már elviselhető kint a hőmérséklet, előkerülnek a szúnyogok. Meg a böglyök. Előbbi csípése elviselhetetlenül viszket, míg utóbbié nagyon fáj. És hiába van szúnyogháló az ablakokon, valahogy mégis bejutnak a lakásba. Akkor kezdenek muzsikálni a fülem mellett, amikor már álomba szenderülnék. Így pihenés helyett kezdődne a vadászat, amit hála az elektromos rovarirtók feltalálójának, napjainkban már mellőzhetünk. 

A rózsabogarak is előszeretettel tévednek be a nappaliba, a darazsak is megtalálják a befelé vezető utat. Azonban minap reggel minden eddiginél nagyobb meglepetés ért. Amitől szó szerint földbe gyökerezett a lábam, miután hosszas készülődést követően felnéztem a fürdőszoba plafonjára. Egy denevér nézelődött érdeklődően. Az első sokkból felocsúdva összeszedtem minden bátorságomat és holmimat, majd angolosan távoztam a helyszínről. Még gyorsan kulcsra zártam a helyiség ajtaját, bízva abban, hogy mire legközelebb ott lesz dolgom, a hívatlan vendég elunja magát és megtalálja a kifelé vezető utat...