Határőrök szerepvállalására emlékeztek a volt balassagyarmati igazgatóság épületénél

A Bajcsy és Ady utcák sarkán található régi csendőrségi palota épületén található emléktábla előtt a szervezők nevében Novákné Koplányi Edit köszöntötte a volt kollégák mintegy harminc fős csoportját, majd Molnár János szavalta el Balassi Bálint: Egy katonaének című költeményét.

A rendezvény felkért szónoka, Vájlok László alezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Határrendészeti Tanszékének oktatója beszédében röviden kitért az Árpád-ház határőrizeti tevékenységére, benne kiemelve Szent László határozott szerepét. Hozzátette, nehéz pontosan meghatározni, mikortól beszélhetünk Magyarországon modern határrendészetről, hiszen lehetne ezt akár az 1903-ban született törvényhez, a második világháború utáni újjászervezéshez, vagy az 1989-es rendszerváltozáshoz kötni, ám az tagadhatatlan tény, hogy a trianoni diktátum utáni korszakokban Balassagyarmat kiemelt feladatot látott el a határok védelmében. Nem véletlen, hogy 1979-ben hazánkban második településként kapta meg a „Határőr Város” kitüntető címet, és hiába biztosított ma már a határok átjárhatósága, mindig szükség lesz azokra, akik ezt az őrizeti feladatot teljesítik. 

Az alezredes leszögezte, fontos az emlékezés, a múlt eredményeinek folyamatos számba vétele, és a következő nemzedékek számára ennek a tevékenységnek a bemutatása olyan kiállítások formájában mint, amit nemrégiben Balassagyarmaton összeállítottak.

Az ünnepség végén a nyugállományú határőrök és az utódszervezet, a Nógrád Vármegyei Rendőr-főkapitányság képviselői megkoszorúzták a határőrség emléktábláját.