Fűben-fában

A minap hazafelé tartottam, és rácsodálkoztam arra: szemet gyönyörködtetően zöld a táj! A smaragd színű búzatengert fodrozza a szél, a fák kibontakozó koronája ezernyi árnyaltban pettyezi az égboltot. Az esős időt követően mindenhol szinte „égig ér” a fű, mélyzöldbe vonva az utak menti árokpartokat. A borongós napok után a szikrázó napsütésben úgy tűnik, mintha kimosták volna a természetet, ami így patyolat tisztán üdvözli a már-már nyárias meleget.

Miután nyugtáztam, hogy kizöldültek körülöttem a dombok és a hegyek, majd magamba szívtam a frissen nyírt fű illatát, eszembe ötlött: a frissességet szinte harapni lehet. Ezt a gondolatot újabb követte: a festménybe illő táj nem csak szép, hanem hasznos is. Hiszen a természet patikájában szinte minden betegségre megtaláljuk a gyógyírt. Ugyan ma már kevesen keresik a bajukra a megoldást a gyógynövényekben, hiszen egyszerűbb betérni a gyógyszertárba.

Egyáltalán nem vagyok azonban biztos abban, hogy a horribilis árakon kínált pirulák és a vény nélkül kapható tabletták hatásosabbak egy-egy növénynél. Mégis egyre többet vásárolunk a patikában, hiszen már olyan tünetekre is gyógyírt ígérnek, amiről korábban azt sem tudtuk, hogy kezelni kell. Természetesen kisebb vagyonért megóvhatjuk szemünk egészségét, ahogy az idegvégződéseink védelmére is van már gyógyszer, illetve a bélflóránkat is egyensúlyban tarthatjuk. Lehet kifizetődőbb lenne szem előtt tartani a régi mondást: fűben, fában orvosság van...