Darázscsapda

A méh jó, a darázs pedig rossz – gondolom én, pedig mind a kettőnek fontos szerepe van. Néha úgy irtózom a bogaraktól, mintha nem is falun nőttem volna fel. Bár az sem segít a sárga-fekete fullánkosoknak, hogy már Arisztotelész leírta, a darazsak szúrása fájdalmasabb a méhekénél. Számszerűsítve a fájdalomskálán: a méhek szúrásának erőssége 0,5 és 2,5 között, a darazsakénak pedig 0,5 és 4 közöttinek érezhető.

A méhek persze határozottan pozitív lények, ott van ugye a méz, a beporzás és a szorgalmuk sem utolsó. Ahogy jött a napos idő, úgy kell számolni a tavasztól aktivizálódó és nyáron legaktívabb darazsakkal is. Bosszúságot, fájdalmas csípéseket, de akár veszélyes allergiás reakciót is okozhatnak. Már csoportosan és pofátlanul építkezni kezdtek a csúszdán, de még az autóm csomagtartójánál is. Azért a beporzásban ők is segédkeznek, de valahogy nem tudok velük megbékélni, agresszívan védelmezik a fészküket is.

Mindenevő lévén rászállnak a hulladékra, ugyanúgy, mint a legyek. Hogy ne szaporodjanak túl és a méheket is megvédjük velük szemben, pont ezt tudjuk ellenük fordítani, hogy mindenre rászállnak, szeretik a sört is, vagy legalábbis az alkoholt. Eddig ez az egyetlen csapda, ami nekem bevált ellenük: házilag kevert cukorszirup és a sör elegye. Műanyag palackba fele-fele arányban öntjük őket a palack harmadáig, majd vágunk három darab egycentis lyukat a palack nyakánál, és már kész is a csapdánk. A méhek nem szeretik az alkoholt, így nem kell attól tartanunk, hogy ők is belerepülnek...