Szanda kerekesszékes polgármestere a közügyekben való részvételre ösztönöz mindenkit

– Mit jelent az ön számára, hogy az első és az egyedüli kerekesszékes polgármesterként tevékenykedhet?
– Általában mindig azt mondják, hogy Észak-Magyarország egy elmaradott térség, mégis öt évvel ezelőtt ebben az elmaradott térségben élő falusi emberek engem, egy kerekesszékes embert bíztak meg a falu vezetésével. Mindez hatalmas megtiszteltetés volt számomra. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez egy nagyon nagy előrelépés volt, nemcsak Nógrád vármegyére, hanem az egész országra nézve is, hiszen korábban aligha lett volna ez elképzelhető.

– Milyen akadályokkal kellett megküzdenie kerekesszékes polgármesterként?
– Hathetes koromban egy orvosi műhiba miatt kerültem tolószékbe, azonban az édesanyám sosem hagyta, hogy emiatt bármiben hiányt szenvedjek, illetve semmilyen hátrányom nem származhatott ebből. Mindig úgy tartotta, ha nyitok az emberek felé, akkor ők is nyitni fognak felém, és így kölcsönösen segítjük egymást. Tulajdonképpen ez az egész életemet átszőtte. Éppen ezért a polgármesterségre is úgy tekintettem, mint egy megtisztelő és fontos feladatra. Ezt pedig látta és tapasztalta is a helyi és a vármegyei vezetés, valamint a polgármester kollégák is, akik mindannyian már az elejétől kezdve együttműködő és segítő magatartást tanúsítottak felém, amiért hálás vagyok. Persze mindig akadtak akadályok, ahogy az életben is, de sikerült ezeket legyőzni. Természetesen a kerekesszék nem zavar a munkában, de sok olyan kihívással is szembe kellett néznem, amivel mondjuk a polgármester társaimnak nem. Ezek közé tartozott például az, amikor egy olyan közintézménybe kellett eljutnom, ami még nem volt akadálymentesített. Fontos hozzátennem, hogy ezt is sikerült mindig áthidalni azzal a segítőkészséggel, amit a vármegyében tanúsítottak irányomban.

– A korábban kitűzött céljait sikerült-e az elmúlt években megvalósítani?
– Az elmúlt öt év alatt, olyan kihívásokkal kellett szembenéznünk, mint a koronavírus-járvány, az energiaválság vagy éppen az orosz-ukrán háború. Azonban úgy vélem, az elképesztő mennyiségű probléma ellenére is sikerült elérnünk a kitűzött célokat. Az első nagyon fontos lépésként megvalósultak az útfelújítások, így a belterületi utak jelentős részét már korszerűsítettük, továbbá modernebbé vált az orvosi rendelő és az óvoda udvara is, valamint új falubuszt is sikerült beszereznünk. Mindezek mellett az óvoda kivételével – amelynek a tetőcseréje már megtörtént, de további munkálatok szükséges az épületben – az összes önkormányzati ingatlanunk megújult.

– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
– Amennyiben megkapom a bizalmat a falu lakosságától, továbbra is szeretném polgármesterként segíteni a településünket. Ezen kívül szívesen részt vennék a sérült emberek érdekeit szolgáló fejlesztéseknek a koordinálásában. Szeretném továbbá ösztönözni a mozgássérült társaimat is arra, hogy vegyenek részt a közügyekben, ugyanis nagyon sok lehetőség rejlik bennük, amit jó lenne megmutatni és a közösség javára fordítani.