Mindent elkövettek a jobb közbiztonság érdekében harminc éve Rétságon

Ahogy az előző múltidéző írásunkban kiemeltük: a menekültáradat emelkedő mutatói miatt az ország több helyén is a törvényi előírásoknak megfelelően úgynevezett idegenrendészeti központokat kellett kialakítani, és ennek feladatát az adott terület határőr igazgatóságaira bízták. Nógrádban először e témában Dejtár került megvilágításba, ám ott a lakosság heves ellenállásába ütközött a kezdeményezés. Így a Balassagyarmati Határőr Igazgatóság vezetése a bázis gazdasági udvarát szemelte ki a célra, ami az Ipoly-parti városban, a Kossuth utca végén, a sorompós vasúti átkelő közelében található.

Ám emiatt a gyarmatiak is kellőképpen háborogtak, sőt, aláírásgyűjtés kezdődött a központ létesítésének a megakadályozása érdekében. Póder Pál ezredes, a határőrség igazgató azonban 1994. március elején újfent kijelentette, semmi oka a lakosságnak a félelemre, az idegenrendészeti központ nem menekülttábor, az ide kerülő személyek nem bűnözők, ráadásul a döntés a saját hatáskörében van, és a törvényi rendelkezések értelmében nem tágít, tehát az elfogott illegális határátkelők ideiglenes elhelyezését mindenképpen megoldják, ráadásul ott, ahol a fogadásuk infrastrukturális feltételei adottak, és ebből a szempontból a határőrségi épületegyüttes gazdasági részlege a legalkalmasabb.

Rétságon ugyanebben az időben a rendőrség telepített rádióhullámú betörésjelző riasztórendszert. Az egész város közbiztonságát a korábbinál jóval magasabb szintre emelő hálózat központi elemét a rendőrkapitányság épületében szerelték fel. A számítógépes vezérlésű, rádióhullámokkal működő betörésjelző fogadóközpont ezentúl a besurranó tolvajoknak, a rablóknak és az egyéb rossz szándékú embereknek a réme lesz. Az eszköz a védelemmel ellátott középületekbe történő behatolást észleli, és a szolgálatban lévő járőröket a helyszínre irányítja, növelve a tettenérés esélyét. A rendszerbe bizonyos feltételekkel magánszemélyek is bekapcsolódhattak. A berendezés különlegessége, hogy a rádióadója nem mérhető be.

Drégelypalánkon pedig arról számolt be a község önkormányzata a Nógrád Megyei Hírlapban, hogy 1994-ben igen szűkös gazdálkodással kell tervezniük, azaz kötelező összehúzniuk a nadrágszíjat, mert a tervezett nyolcvanmillió forintos költségvetés igen kevésnek tűnik, különösen annak tükrében, hogy a vezetékes ivóvíz-hálózat kiépítésének önerős része ennek az összegnek a felét felemészti.