Magyar Arany Érdemkereszt koronázza meg a Mátranovák fejlődéséért végzett szolgálatot

– Már azelőtt is aktív tagja volt a helyi közösségnek, mielőtt polgármesterré választották. Mindig ilyen elhivatott volt a falu iránt?

– Mátranovákon születtem, mindig itt éltem, a férjem is innen származik. Lokálpatriótaként sosem volt kérdés számunkra, hogy támogassuk a község fejlődését, részt vegyünk a helyi rendezvényeken, ha valamiben segíteni kellett, ott voltunk. Sokáig a Vízműnél dolgoztam, azonban az Együtt Mátranovákért Egyesület ösztönzésére 2006-ban képviselőjelöltként indultam a helyi önkormányzati választáson és bekerültem a testületbe. Elfogadtam az akkori faluvezető, Földi Gyula felkérését, így alpolgármesterként tevékenykedtem egy cikluson keresztül.

– Könnyen feltalálta magát a településvezetés feladatainak útvesztőjében?

– Semmilyen tapasztalatom nem volt ezen a téren, így az egyik középiskolai barátnőm, aki jegyzőként dolgozott, egy éven keresztül tartott nekem „továbbképzést” az önkormányzatiságból. E nélkül nehezebben tanultam volna bele a feladatba. A fent nevezett egyesület támogatásával a ciklus utolsó évében már tudatosan készültem arra, hogy elindulok a polgármesteri címért. Ebben az akkori testület is támogatott. Így 2010-ben, kemény küzdelemben, 17 szavazatnyi különbséggel nyertem el a választók bizalmát.

– Mire a legbüszkébb az elmúlt 14 évben megvalósult fejlesztésekből?

– Az elődeim kiépítették Mátranovákon az infrastruktúrát, volt vezetékes víz, gáz, illetve szennyvízhálózat. Nekem jutott az a feladat, hogy a meglévő intézményeket fenntartsam, az épületeket pedig a lehetőségek szerint fejlesszem. Felsorolni is nehéz, mennyi minden történt az elmúlt években. Az összes önkormányzati épület modernebbé vált, továbbá egy új 24 férőhelyes bölcsőde is létesült. Folyamatos a belterületi utak aszfaltozása és karbantartása, új köntöst kapott a templom és a parókia, játszóterek és műfüves sportpálya is létesült. Ezek részben pályázati támogatásokból, másfelől pedig önerőből valósultak meg. Mégis arra vagyok a legbüszkébb, hogy a helyiek háromszor tiszteltek meg a bizalmukkal, és úgy gondolom, hogy ha indulnék a következő választáson, akkor is mellettem voksolnának.

– Az elért eredményekre talán éppen a rangos állami kitüntetés teszi fel a koronát. 

– Az elmúlt évben a vármegyei önkormányzat Szontágh Pál-díját vehettem át, idén pedig a Magyar Arany Érdemkeresztet. Nagy büszkeség számomra, hogy így zárhatom le a szolgálatot, amit a faluért, az itt élőkért végeztem. Igaz, hogy az elismeréseket személyesen én kaptam, de abban benne van a hivatal dolgozóinak és a képviselő-testületnek a munkája is.

– Könnyű szívvel adja át a falu vezetését?

– Úgy gondolom, hogy van a testületben olyan fiatal és rátermett ember, akinek nyugodt szívvel adom át ezt a feladatot. Ellenkező esetben, ha úgy érezném, hogy nincs jó kezekben a település sorsa, bizonyára másként döntöttem volna. Számomra továbbra is fontos Mátranovák fejlődése, így a képviselő-testületben, amennyiben megválasztanak, továbbra is feladatot vállalok. 

– Mivel fogja tölteni azt követően az idejét, hogy átadja a stafétát?

– A családommal mindenképpen több időt fogok tölteni. Ugyan a két lányom már kirepült és az unokák is lassan felnőnek, mégis szükségük van a segítségemre, ahogy az idős édesanyámnak is. A férjemmel minden élethelyzetben támogattuk egymást és mindig aktív életet éltünk. Szeretünk kirándulni, síelni, ezekből még több vár ránk. És több tucat könyvem is akad, amit már régóta szeretnék elolvasni. Nem félek attól, hogy unatkoznék majd.