Beköszöntött a negyvennapos böjt: hamvazószerdával lezárul a farsangi időszak

A nagyböjt lényege, hogy a hitben való elmélyüléssel, a kiengesztelődéssel és a lemondással felkészüljünk Krisztus feltámadásának az ünnepére. Ebben az időszakban a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozatvállalás és a könyörgés áll a középpontban, ezzel is kifejezve az ember Isten iránti szeretetét, valamint az érte való áldozatvállalást. Húsvétra készülve az egyház a böjt mellett az imát és a szegények megsegítését is ajánlja a híveinek.

– Hamvazószerda arra az ősi hagyományra vezethető vissza, hogy a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Ennek emlékét máig őrzi a szertartás. Az előző esztendőben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap ezen a napon, továbbá nagyböjt első vasárnapján keresztet rajzol a hívők homlokára, közben pedig ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel!” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást, illetve a megtisztulást is – mondta el portálunknak Kapás Attila etesi plébános.

Hozzátette: mivel a vasárnapokat az egyház nem tekinti böjti napnak, ezért a hetedik század óta szerdával veszi kezdetét a nagyböjti időszak. Így hamvazószerdától húsvét vasárnapig éppen negyven nap telik el. A nagyböjt azért tart pontosan negyven napig, mert a Szentírásban és az abból kiinduló keresztény hagyományban ez a szám mindig az egyes események jelentőségét emeli ki.

A plébános példaként említette, hogy Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában, szintén ugyanennyi ideig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, továbbá Mózes is pontosan negyven napig tartózkodott a Sínai-hegyen és Jónás próféta is negyvennapos böjtöt hirdetett Ninivében.

– A negyvennapos böjt a negyedik századra vált általánossá a keresztény hitvilágban. A tizenegyedik századig pedig olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit sem ettek az emberek. Húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem is fogyasztottak. Az egyház mára már enyhített ezeken a szabályokon, azonban hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő. Ez azt jelenti, hogy a 18 és 60 év közötti hívőknek egy nap csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk. Ezen a két napon és a nagyböjt többi péntekén a 14 esztendősnél idősebb tagjait arra kéri az egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst – hangsúlyozta a plébános.

Kérdésünkre Kapás Attila kifejtette továbbá: a nagyböjt liturgikus színe a lila, amely a tizenharmadik század óta a bűnbánatot jelképezi. Ugyancsak ennek a jeleként marad el a nagyböjt egész folyamán a szentmisékben az alleluja, amely a liturgiában az öröm legközvetlenebb kifejeződése. A templomot ezen időszakban nem díszíti virág. Az egyháznak sajátosan a nagyböjthöz kötődő szertartása a keresztúti ájtatosság, amelyen a hívők végigkísérik Krisztust a kereszthalála felé vezető úton.

– A nagyböjti időszakot a húsvét követi, amely a legnagyobb keresztény ünnep, amikor is Krisztus feltámadásának örvendünk. Ezzel Jézus elénk tárta, hogy Isten minket is örök életre teremtett, és az egész emberi mivoltunkat megújítja. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a lelkünk, hanem a testünk is romolhatatlan, új létet kap. Az a test nem öregszik, nem korlátozza majd a tér és az idő sem. Ilyen volt Jézus teste is a feltámadás után – mutatott rá Kapás Attila.

Hozzátette továbbá: nagycsütörtök az utolsó vacsoráról, nagypéntek a keresztre feszítésről, nagyszombat, illetve húsvétvasárnap pedig magáról a feltámadás ünnepéről szól.