Nem téptem le

Ennek köszönhetően a fák bontogatják rügyeiket, míg a föld alól egyre több növény kukucskál ki vagy már éppen virít is.

A minap, ahogy elsétáltam a virágágyásom mellett, több fehér „foltra” lettem figyelmes. Hirtelen nem tudtam mire vélni a jelenséget, így gyorsan odakaptam a fejem, hogy jobban szemügyre tudjam venni azt. A látványtól tátva maradt a szám: ugyan még csak február közepét írunk, de a talajt már többcsoportnyi hóvirág díszítette, jelezve, hogy a kikelet nem csupán közeledik, hanem lényegében már ide is ért.

Ahogy álltam és csodáltam a törékeny, kecses növényeket, a szépségüket látva még az is megfordult a fejemben, hogy az otthonomba is vidám tavaszias hangulatot csempészhetnének a kedves fehér szirmok… Azonban ezt a gondolatot azonnal el is vetettem. A visszatartó erő szempontjából csak a sokadik volt a sorban, hogy pontosan tisztában vagyok vele: védett növényről van szó. A kezemet sokkal inkább az akadályozta meg az egyszerű mozdulatban, hogy a tavasz hírnökei közül egyet sem volt szívem leszakítani. Tudtam, hogy a tettem biztos következményeként pár nap után csupán néhány elhervadt növény maradna a szoba korábban virágzó díszeiből. Úgy gondoltam, hogy kár lenne értük, és inkább otthagytam a hóvirágot, ahol találtam. Bíztam abban, hogy így a kertem díszeként még jóval hosszabb ideig gyönyörködhetek majd a fehér szirmokban...