Fagyos utazás

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek derekán a Nógrád megyében működő építőipari vállalkozás dolgozói külföldi jutalomkirándulást kaptak ajándékba. Mivel a cég munkatársai tavasztól őszig lendületesen munkálkodtak, ezért a kiruccanást a tél kellős közepére időzítették, de azért a Kanári-szigeteken akkor is varázslatos napsütés és jócskán húsz fok feletti hőmérséklet várta őket. A január végi nyárban remekül érezték magukat az urak, lubickoltak az Atlanti-óceán vizében, megmászták a magas hegyeket, sürögtek-forogtak Las Palmas utcáin. Az utolsó estén pedig ahogy illik, kirúgtak a hámból.

Egyikük, jól megtermett, tagbaszakadt férfi elfeledkezett arról, hogy másnap hajnalban már szedelődzködniük kell, mert indul haza a repülőgép, és igen felöntött a garatra. Amikor szólt az ébresztő, nem volt képes egyedül összeszedni a holmijait, csak kóválygott a szobában, társai segítettek a pakolásban. Így fordulhatott elő, hogy pólóban és rövidnadrágban, mezítláb, papucsban szállt fel a légi járműre, és azon nyomban elaludt. Csak Ferihegyen ébredezett a szendergéséből, de akkor jött el számára a feketeleves. Budapesten ugyanis nagy pelyhekben hullott a hó, arra pedig igazán nem maradt idő, hogy a télies viszonyokhoz alkalmazkodva átöltözzön. Ebben a lenge szerelésben, vacogva ült be a hazafelé tartó mikrobuszba, és Nagyorosziba érve a falusi kocsmáros felettébb megrökönyödött tekintettel nézett rá, amikor strandpapucsban betért az ivóba.