Tovatűnt pillanat

Egy szempillantás alatt illant tova az év számomra legkedvesebb ünnepe. Az ajándékvásárlással, a karácsonyi menü tervezgetésével, a várakozással töltött napok mintha tegnap lettek volna. Azonban lassan a végére érünk az év első hónapjának.  

A karácsonyfa tűlevelei teleszórták a szobát, így a legtöbb otthonban már lebontották azt, a házakról is leszedték a fényeket. A bejgli és a mézeskalács íze még ott van a szánkban, de már egyre kevésbé tudjuk azt felidézni. Az ünnep meghitt, családi körben töltött napjai olyan gyorsan illantak tova, mintha nem is lettek volna. Ahogy egyre idősebb leszek, mintha évről évre gyorsabban telnének a hónapok. Alig koccintunk az új esztendőre, máris szilveszterre készülünk. Emlékszem, gyermekként milyen hosszúnak tűntek a hetek, főleg amiket iskolában kellett töltenünk. Akkor még a nyári vakáció is végtelen szabadságot jelentett, de a végén már vártuk az új tanévet. Fiatalon még hajtottuk volna a perceket, hogy idősebbek lehessünk. Ma meg legszívesebben megállítanám az időt...

Amíg a fentieken szomorkodtam az jutott eszembe: szerencsére nem csak az ünnepek, hanem a nehézségek és a gondok is véget érnek! Túljutunk sok gondon-bajon is, és ha felfigyelünk az apró szépségekre, akkor mindig tartogat számunkra az élet olyat, aminek örülhetünk. Ha észrevesszük az első tavaszi virágokat, a tücsökzenét a nyári éjszakákon, az ezer színben pompázó őszi erdőt, akkor talán nem illannak el olyan gyorsan 2024 napjai.