Elillanó ünnep

Repül az idő, amit az is jól mutat, hogy az ünnep, amit nem is olyan rég még várva vártunk, szinte egyetlen szempillantás alatt el is múlt. Érthetetlen számomra, hogy a karácsonyt megelőző időszak óta hetek teltek el, és így már emlékként kell felidéznem, hogy szenteste előtt mennyire be voltam zsongva amiatt, hogy milyen díszeket akasztok fel a tűlevelűre, vagy hogy hogyan helyezem majd lopva az ajándékokat a fa alá.

Vártam az ajándékozás izgalmát, az ünnep meghittségét, és bíztam benne, hogy ez a varázslat lelassítja majd kicsit az idő rohanását. Sajnos azonban nem így történt. Most úgy érzem, hogy szinte gyönyörködni se tudtam a karácsonyfában, ami a szeretet ünnepének ékeként került a szobába, hiszen lényegében épp csak feldíszítettem, és már szedhetem is le. Mintha egyetlen pillanat alatt elérkeztünk volna december 24-től vízkereszt napjáig. A különböző színű gömbök és fényfüzérek így mind-mind visszakerültek a dobozaikba, azok pedig abba a szekrénybe, ahol újabb közel egy évig pihenhetnek.

Hasonlóképp kénytelen leszek elcsomagolni a karácsony iránti lelkesedésemet is egy kis időre… úgy az újabb decemberig. Tudom, hogy az idő magától is repül, biztatni sem kell rá, sőt! Esetenként talán inkább lassítani volna érdemes. Ennek ellenére abban bízom, hogy a következő szeretet ünnepéig hátralévő idő legalább olyan ütemben robog majd el, mint ahogy az előző karácsony elillant, hiszen már most alig várom, hogy ismét a szeretet ünnepének a hangulata lengje be a világunkat.