Őszinte öröm

Közeleg a karácsony, minden sarkon odaköszön az embernek. Színes fények, az ünnepet éltető dallamok kúsznak be a gondolatainkba a fülünkön keresztül. Sokan felbolydult méhkas tagjaiként nyüzsögnek a városokban, hogy szeretteiknek meglegyen a tökéletes ajándék. Évről évre szebb, csillogóbb, nagyobb meglepetések kerülnek a fák alá. De ez a boldogság nem adatik meg mindenkinek.

Sok helyen adományoznak ilyenkor a rászorulóknak, akiknek a készülődés nem azzal telik, hogy olyan ajándékokra vadásznak, amikre talán nincs is szükség. Helyette arról gondoskodnak, hogy egy kicsit különlegesebb legyen a vacsora szenteste. Az anyagi ráfordítás gyakran jobban előtérbe kerül mint a lelki felkészülés. A külsőségek, a felszínesség sokszor aláássa az ünnep fényét. Viszont vannak pillanatok, amik mindezt feledtetik az emberrel, amelyek beleégnek a lelkünkbe. Ilyet élhettem át a minap, amikor munkám során egy idősek otthonába vitt az utam.

A lakók csendben várták a feldíszített karácsonyfa alatt, hogy megérkezzen a nagylelkű adomány, majd egy kissé bátortalan hang énekelni kezdte a Mennyből az angyalt. Pillanatok alatt kórus kerekedett a tágas aulában. Aztán megérkezett az adomány, megtörtént az a pillanat, ami az idei karácsonyom igazi ünneppé varázsolta. Egy idős néni kapta kézbe az ajándék pulóvert, amelyet olyan tiszta, gyermeki örömmel szorított magához, amilyet nagyon rég láttam. Akkor és ott valóban angyal szállt le, de nem csak a néni lelkét érintette meg, hanem az enyémet is...