„Gyermek születik nékünk” – a szent család példája álljon a nógrádi emberek előtt is!

Mit érne minden efféle remény hit és bizalom nélkül? Szívünkben mindkettő ott van, sőt: nagyon is megmutatja magát ekkor, a születés kapcsán.

Valami jó dolgot várni csodálatos érzés, ha valóban jól éljük meg a várakozás időszakát. „Gyermek születik nékünk”, hangzik az olvasmány a karácsonyi éjféli szentmisén. Az adventi időszakban a gyermek, a kis Jézus születésére készülünk, ezért – aki már megélte a gyermekvárás pillanatait – eszébe juthatnak ezek az adventi készületkor.

Friss élmény családunkban a babavárás és a gyermek születése. A kilenc izgalommal és titkokkal teli hónap a várakozás hosszas és nagyon szép időszaka volt. A hónapról hónapra látott ultrahangképeken növekvő gyermekünket előbb még csak valami nagyon hihetetlen, megfoghatatlan „pontként” láthattuk, amit aztán a kis szívhangja, majd a laikus szemmel is jól értelmezhető testi fejlődése is követett. Csodálatos volt látni és idővel érezni is őt ott, bent, hallani a szívverését, nézni és tapintani a mozgásait, figyelni a fejlődését. Mindezt az első valódi, „kinti” találkozásunk tette teljessé.

Hisszük, hogy a földi élete már ott, a fogantatáskor elkezdődött, és már a várakozás alatt úgy tekintettünk rá, mint családtagra, aki minden pillanatban velünk van. A szent család példája előttünk áll, akik ugyanígy tekintettek a kis Jézusra a fogantatástól kezdődően. A Megváltó szülei is reménnyel telve bízták életüket Istenre, hittel, örömmel és szeretettel együtt. Legyen előttünk példaként a gyermek születése, a Megváltó földi közénk érkezése, merítsünk erőt egyszerűségéből, a betlehemi jászol áldásából!

Áldott ünnepet kívánunk minden olvasónknak!