Zórád Ernő tiszteletére hirdettek képregénypályázatot Balassagyarmaton

– Zórád Ernő 1911-ben született Balassagyarmaton, 2004-ben hunyt el Budapesten. Sok mindenbe belekóstolt: volt festő, grafikus, illusztrátor, karikaturista, író és iparművész, de nevéhez köthető a hazai képregény és diafilm megteremtése is. Az ő tiszteletére az ország bármely szegletéből várjuk az alkotásokat a pályázatra, amelyet Demus Zsófia képregénykutató, kommunikációs szakember közreműködésével hirdettünk meg – mondta Csach Gábor polgármester a pályázat hétfői sajtótájékoztatóján.

Demus Zsófia hangsúlyozta: az egyoldalas formátumot találták a legmegfelelőbbnek a pályázathoz, hívószónak pedig a „Borúra derűt” adták meg. A sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy két korcsoportban – 0-15 éves, 16-99 év – lehet pályázni egyénileg vagy alkotói csoportként. A pályaműveket többtagú szakmai zsűri értékeli majd.

Mint kiderült: az első korcsoport győztesét 50 ezer forinttal díjazzák, a további kiemelkedő alkotásokat pedig képregénycsomaggal ismerik el. A második korcsoportban az első legjobb három alkotó 50 ezertől 150 ezer forintig terjedő pénznyereményben részesül. A beérkezett legjobb képregényekből kiállítást szerveznek a város főterén, de a Szépirodalmi Figyelő folyóiratban is lehetőséget biztosítanak a megjelenésre. A pályázatokat 2024. február 11-ig várják a szervezők, ugyanis aznapra esik Zórád Ernő házasságának évfordulója. A nyerteseket április 2-án, a grafikus halálának évfordulóján hirdetik majd ki.

A képregény lehet színes vagy fekete-fehér, továbbá készíthető hagyományos grafikai eszközzel és digitálisan is. A pályaműnek tartalmaznia kell az alkotó/alkotók nevét és elérhetőségét. Egy alkotó maximum két pályaművet adhat be. A képregényt csatolmányként vagy letöltőoldalra mutató linkként várják a szervezők A3-as méretben, legalább 300 DPI felbontásban a [email protected] címre. A fájl megnevezésében kell feltüntetni az alkotó nevét és a képregény címét.

Zórád Ermő Balassagyarmaton született elszegényedett középnemesi családban. Gyermekkorát a család ősi fészkén, a felvidéki Dacsókeszin, majd Ipolyságon töltötte. A trianoni országvesztéssel együtt érte a családot a teljes anyagi csőd is, így el kellett hagyniuk a Felvidéket. Budapestre költöztek, ahol kamaszként súlyos nyomorban, társbérlőként tengődött. Rajzkészsége korán megmutatkozott, az Iparművészeti Tanodában – Michel Gyarmathy és Amerigo Tot – évfolyamtársaként végzett. 

A harmincas-negyvenes években saját elmondása szerint "giccsfestőként" és futballistaként is tevékenykedett, hogy családja szűkös megélhetését kiegészítse. Ekkor csiszolódott ki rendkívüli rajzkészsége, és az élet tragédiáin derűsen átlendülő túlélőképessége. A háborúban Galíciában lovastüzérként szolgált. Hazatérve az egyre vonalasabbá váló művészeti világba nem tudott beilleszkedni, a sajtóban helyezkedett el karikaturistaként és illusztrátorként. Fiatalságát remek humorral és szeretettel megírt "Egy vándorfestő ifjúságai" című önéletrajzi könyvében örökítette meg. A címlapok után hamar komolyabb megbízást kapott az induló Füles magazinban: 1957-ben elkészítette a Winettou képregénysorozatot. Ezt több száz képregény követte, főként irodalmi adaptációk Cs. Horváth Tibor szövegével. 

A hetvenes évektől kollázsképregényeket is készített, mellyel még átélhetőbben meg tudta idézni az ábrázolt időszak hangulatát. A '80-as években több egész sorozatos, önálló színes és fekete-fehér Zórád-képregény is megjelent. A sajtótermékek mellett több világ és magyar irodalmi mű könyvkiadásait is illusztrálta, köztük Krúdy, Mikszáth és Móricz műveit. Az '50-es évek elejétől a hazai diafilmgyártás első rajzolója volt. Közben kedvenc műfaját a festészetet is művelte, több akvarell és gouache kiállítása is volt, megjelentek Krúdy világát megidéző albumai, melyek az 1930-ban lebontott romantikus városrészt örökítik meg.