Tájékozódás

Nemrégiben egy beszélgetés során felmerült a GPS fogalma. Barátom arra tért ki, hogy ő bizony bárhova megy autóval, bekapcsolja ezt a tájékozódási rendszert. Még akkor is használja, ha csak egy haverjához indul látogatóba, bepötyögi a házszámot és így érkezik meg az adott címre, hiába járt már ott tucatnyi alkalommal. Biztos, ami biztos. Lám-lám – fakadtam ki egyfajta válaszul –, a huszonegyedik század embere már ennyire elkényelmesedett, minek „agyongyepálni” a memóriát, túrázásra serkenteni sok ezer agysejtet, kínozni az emlékezet rácsait, egyszerűbb igénybe venni a technikát, és minden probléma megoldódik. Nincs  ezentúl szükség lexikális tudásra, hiszen a világhálón minden érdemleges információ megtalálható egy helyen.

Bezzeg én egészen más nézeteket vallok. Számomra napi böngésznivaló a térkép, azt hiszem, életem utolsó napjáig ezekből a könyvespolcról levett megsárgult füzetekből tájékozódom majd, ha netán valamit keresnem kell. Máig fejből „fújom” a földkerekség közel összes államának fővárosát, amit már hetedikes-nyolcadikos általános iskolás koromban megtanultam, igaz, sokak szerint ez nem hasznos tudás, de nekem fontos, hogy rendszeresen munkára késztessem az emlékezetem. Akárhol járok Nógrádban, vagy az országban, első alkalommal megjegyzem, hol és merre vezet az utam, ha legközelebb arra vezet a sorsom, csak elő kell kaparni a nyak feletti tartomány képességeit és sosem tévedek el. Remélem, ez már így is marad a világ(om) végezetéig.