Búcsú

Tegnap volt az utolsó munkanapon az újságnál, így átfutottak az agyamon az elmúlt közel két esztendő legemlékezetesebb pillanatai. A szerkesztőségben egy összetartó család alakult ki, ezért nagyon nehéz volt a távozás, de tudom, hogy lépni kell ahhoz, hogy valami újat megtapasztaljak. Azonban sosem felejtem el, hogy zöldfülűként mennyi segítséget kaptam a kollégáktól és a főnökömtől. Nekik köszönhető, hogy sokat fejlődhettem mind szakmailag, mind pedig emberileg. Nincs annál jobb, amikor a munkatársaid egyben jó barátaid is, megoszthatsz velük olyan dolgokat, amiket nem mindenkinek kötnél az orrára. Egy biztos, a távolság nem lényeg, hiszen soha nem felejtem el őket, és fogunk még találkozni...