Becsöngetnek

Szinte észrevétlenül illant tova a nyár. A vakáció jól megérdemelt, pihenéssel, semmittevéssel töltött napjai hamarosan véget érnek és diákok serege ül vissza a padba. Vannak, akik első alkalommal lépik át az iskola küszöbét. 

Várakozással telve, izgatottan indulnak az ismeretlen felé. A játékos mindennapokat, az önfeledt óvodás éveket felváltja a tanulás. A betűk és a számok addig titokzatos világa megnyílik a kicsik előtt, és a kezdetleges ákombákomok értelmes szavakká, mondatokká állnak össze. Az első osztályosok talán kicsit félénken, mégis kíváncsiságtól hajtva vetik bele magukat az oktatásba. Azok, akik már több éve koptatják az iskolapadot, cseppet sem várják az első csengőszót. 

Persze vannak, akiknek hiányoztak az elmúlt két és fél hónap alatt az osztálytársak, barátok és a kedvenc tanárok. Azonban úgy vélem, hogy ők sem vágynak igazán a korai ébresztőre. Nehéz átállni a délelőttbe nyúló szunyókálásról a hajnali ébredésre. A játékkal, úszással, focizással, olvasással tűzdelt mindennapokat a tanórák váltják fel. A barátokkal töltött, lógós délutánok helyett a tanárok társaságát élvezhetik a fiatalok. Utóbbiak jó esetben átérzik a nebulók helyzetét, és finom módszerekkel igyekeznek visszaszoktatni a diákokat a könyvek és a tudomány világába. 

Én szülőként csak abban bízom, hogy soha többet nem kell a négy fal között, bezárva, a számítógép előtt ülve, szinte csak magukra számítva tölteniük a gyermekeinknek a tanévet.