Így lesz gyönyörű a leander: tuti tippeket ad a salgótarjáni kertész!

A fény- és melegigényes dézsás növény egészséges fejlődéséhez naponta több órás közvetlen napfényre van szüksége. Ennek hiányában felnyúlik, ágai kopaszodnak, levelei pedig kevésbé lesznek dúsak. 

Megkerestük Marczinek András salgótarjáni kertészt, aki részletesen beszámolt arról, hogyan legyen tartós és egészséges a leanderünk.

– A leander a fény- és melegigényes dézsás növényeink egyike, egészséges fejlődéséhez naponta több órás közvetlen napfényre van szüksége, még a nyári melegben is, emiatt ne árnyékoljuk. Elegendő napfény nélkül a növény felnyúlik, karózást igényel, ágai könnyebben kopaszodnak, levelei kevésbé dúsak, és bár a virágok nagyobbak, de lényegesen ritkábbak lesznek, mint a napon fejlődő növényé.

A leander vízigénye a nyári hónapokban a legnagyobb, kánikula idején naponta többször, reggel és este is szükség lehet az öntözésre. Amennyiben a leander földje túl száraz, akkor a virágok elfonnyadnak és hervadásnak indulnak. Ezért fontos, hogy a nagy melegben az öntözés minden alkalommal bőséges legyen, azonban tartósan ne álljon a víz a kaspóban vagy a cserépalátétben, mert a pangó víz károsítja a növény gyökereit. 

A túlöntözés gyakori következménye az alsó levelek sárgulása és hullása. A tartósan száraz talajú növény, ha hirtelen sok vizet kap, hasonlóan veszti el néhány napon belül a lombját. A leander  sárgulása mögött tápanyaghiány, vashiány is lehet. A levélen megjelenő kártevők közül a tripszek és a takácsatkák a legjelentősebbek és a legkisebbek. Ezért száraz melegben célszerű rendszeresen ellenőrizni a levelek felszínét és fonákját, és ha kell, akkor növényvédelmet is érdemes alkalmazni.

A leander nem csak víz, hanem tápanyagigényes növény is. A már említett tápanyaghiány okozta levélsárgulás kiküszöbölésére, és a zavartalan virágzás érdekében érdemes rendszeresen tápoldatozni. Ez a nyári melegben heti egy alkalmat jelent, de tavasszal és kora ősszel is szükség lehet rá kéthetente. Elég sokféle leandertáp van forgalomban, de más, mondjuk virágzó cserjékhez, rózsákhoz, citrusfélékhez való tápoldat is jó választás lehet. A leandertápok közös jellemzője a nagy káliumtúlsúly a gazdag virágzáshoz, a viszonylag nagy nitrogéntartalom a lomb és a hajtások fejlődéséhez, illetve a magas vastartalom az egészséges lombozatért.

A leandert egyelőre dézsás növényként tudjuk sikeresen tartani, igaz, sokan próbálkoznak a végleges kiültetésével is. Ehhez azonban még nem elég enyhék a telek, a növény pedig a talajfagyra nagyon érzékeny. Mivel a mérsékelt öv határáról származik, elég nagy hőtolerancia jellemzi. A leander mérsékelten fagytűrő, körülbelül mínusz nyolc fokot visel el rövid ideig. Így enyhe téli napokon kint lehet hagyni, hisz minél több időt tölt a szabadban, annál egészségesebben indul majd tavasszal – ismertette Marczinek András.