Peches lépések

Vannak élethelyzetek, amikor azt érzem, hogy teljesen kiszolgáltatott vagyok. Többek között akkor, amikor bokasérüléssel kell megoldanom azt, hogy egy nap alatt akár több helyre is időben érkezzek. Versenytáncos múltam miatt nem számít újdonságnak, hogy sántikálok, hisz’ nem telt el úgy hónap, hogy ne húzzam meg a lábam. 

Ez akkor tudott izgalmas lenni, amikor egy nagyobb megmérettetésre készültem, az adott hétvégén pedig a legjobb formámat kellett volna megmutatnom. Lehet bármilyen nagy akaraterő, az ilyen szituációban semmit nem ér, mivel nem én szabályozom a fájdalmat. Vannak jól bevált praktikák, például a vizes borogatás vagy a hideg terápiás kezelés. Ezeket alkalmazva rövidebb a gyógyulási idő, egy-két napon belül a jövés-menés sem jár fájdalommal. Tegnap mondhatni bal lábbal keltem ki az ágyamból, az első mozdulatom után szinte hallottam a reccsenést, ami a bokám tájékáról jött... Ekkor már tudtam: nosztalgiázhatok a régi szép időkről, amikor még aktív sportoló voltam. A gyógymód nem változott, azonnal a patikába „rohantam” egy gélért, ami ismét csodálatos erejét bizonyította: egy éjszaka alatt a duzzanat megszűnt, a fájdalom jelentősen mérséklődött. 

Az érdekesség az volt, hogy az eset előtti napon kollégám fotózás közben lépett félre, a jobbik értelemben. Erősen sántítva lépett be az iroda ajtaján, kicsit haragudva saját magára. A sors fintora, hogy szolidaritást kellett volna vállalnom...