Kedvenc ételünket is elhozza a nyár

Rengeteg okot fel tudnék sorolni, hogy miért várom minden évben a nyári hónapokat. Szeretem a görögdinnye harsogó belsejét, az akác bódító illatát, a mentás limonádé friss ízét, a jegeskávéban olvadó vaníliafagylaltot, a Balaton kánikulában langyosra melegedő vizét. Mégis legjobban talán a lecsó miatt örülök annak, hogy itt a nyár. Konzervből és fagyasztott alapanyagokból is elkészíthető ugyan az egyik kedvenc eledelem, de semmi sem fogható a kertben szedett paradicsomból és paprikából összeállított étel zamatához. 

Emlékeim szerint anyukám gyerekkoromban gyakran készítette el ezt a finomságot, amit már akkor is fogyasztottam. Kanalat nem is használtunk hozzá, a ropogós kenyér héjával, szinte még meleg belsejével töröltük ki a tányér tartalmát. Akkor nem is nagyon tettek az ételbe más hozzávalót, mint a hagymát, a paprikát és a paradicsomot. Én manapság kicsit „feljavítom” a hagyományos receptet. Füstölt szalonna zsírján készítem a lecsót, de kerül bele kolbász is. Kicsit édeskésen szeretem, de az sem baj, ha kissé csípős.

Talán sokaknak furcsán hangzik, de bizony tojással is meg lehet bolondítani ezt az ételt, én azonban habarni szoktam. Kis tejbe lisztet keverek és utolsó mozzanatként a lábasba öntöm. Így az elkészült finomság nem okoz gyomorproblémákat, könnyebben emészthető és az egyik leggyorsabban elkészíthető finomság lesz. Egy jó lecsónak sosem tudok nemet mondani. Ahogy oly sokszor a nyár folyamán, ma is ez kerül az asztalra...