Babaruháival más-más vizslási időbe repít vissza a népi iparművész

Ahogy arról portálunk is beszámolt, néhány napja a vizslási kultúrházban az ünneplésé volt a főszerep, hiszen a helyiek több programmal is méltóképp megemlékeztek az intézmény átadásának ötvenedik évfordulójáról. A lakosok örömmel nézegették a régi újságcikkeket, illetve keresték ismerőseiket, rokonaikat a több évtizeddel ezelőtt készült fényképeken. Kicsit távolabb szintén sokan gyűltek aköré az asztal köré, amelyen Bocsi Éva tizenhat babája állt.

A vizslási születésű népi iparművész, a Népművészet Mestere a jeles alkalomra egészen különleges babákkal érkezett, hiszen azok – a korábban megszokottól eltérően – nem a helyi népviseletet mutatták be. Portálunk érdeklődésére Bocsi Éva elárulta: tekintettel rá, hogy tavaly többször is lehetősége volt bemutatni a település rendezvényein a népviseletes babáit, úgy gondolta, hogy az ötvenéves jubileumra valami egészen mással készült.

– Ezeket a babákat olyan ruhákba öltöztettem fel, amikben mi, vizslási lányok jártunk az 1960-as, 1970-es években. A babákon bemutatott öltözékek az én egykori ruháimból készültek, így 50-60 éves eredeti, régi anyagokról van szó, de volt köztük olyan is, amelyik már 65 éves. A „legfiatalabb” baba az én óvodás kori képem alapján készült. A felvételen úgy 4-5 éves lehettem. A legidősebb darab pedig nem más volt, mint én, húsz évesen menyasszonyként – mondta Bocsi Éva, aki azt is aláhúzta, hogy ebből fakadóan egy közel 15 éves időszakot ölelt fel a jubileumi ünnepségen bemutatott kiállítás.

Vizsláson annak idején különös szokás dívott a lányok körében. Bocsi Éva rámutatott, hogy az ünnepekkor, például húsvétkor mindenki új ruhában ment a templomba, méghozzá nem is akármilyenben.

– Az ünnep előtt már napokkal, hetekkel korábban arról beszéltünk a lányokkal, hogy kinek milyen ruhája lesz, és bizony igazodtunk egymáshoz. Volt olyan húsvét, amikor mindenki világoskék szövetből készült egész ruhát viselt. Esetleg a díszítésben volt különbség, de mindannyiunknak nagyon hasonló ruhája volt – fejtette ki a népi iparművész, aki örömmel mesélt a megjelenteknek a többi babáról.

Az egyik egy kis könyvet, egészen pontosan egy kincses kalendáriumot tartott a kezében. Bocsi Éva felidézve a múltat elmondta, hogy annak idején a családoknak viszonylag kevés könyvük volt, azonban kincses kalendárium minden háznál akadt. Emiatt kérte meg a fiát, hogy egy 1960-as kiadványból készítsen egy akkora méretű „kötetet”, amely elfér a flokon anyagú ruhát viselő baba kezében.

– Volt olyan alkalom, amikor az úgynevezett szilon szövet volt a divat. A különlegessége az volt, hogy azt akkoriban nem is lehetett Magyarországon beszerezni, Losoncra kellett menni érte. Nekem például a nagymamám hozta ezt a világoskék anyagot, amelyben fehér bársonypettyek vannak. Természetesen a többiek is hasonlóban mentek a templomba, csupán színben és díszítő formákban különböztek a szilon ruháink – mondta Bocsi Éva, majd egyből a következő babára terelődött a szó. Ez utóbbi menyecskeruhát viselt, kezében pedig egy nászajándékos dobozt tartott.

– Sok ruhámnak megvannak a darabjai, hiszen régen az elhasználódott szöveteket is újrahasznosították, például rongypokrócot készítettek belőlük. Édesanyám annak idején azonban minden ruhából eltett egy-egy kis darabot, mondván: hátha jó lesz még valamire! Most bizony jó lett – húzta alá a vizslási születésű babakészítő-mester.

Ötven évvel ezelőtt a vizslási kultúrház átadásán Bocsi Éva családja is képviselte magát. Az akkor 18 éves öccse vezette le például a műsort, míg a 15 éves sógornője verset szavalt a fél évszázaddal ezelőtt lezajlott ünnepségen.

– Az évek során például kulturális rendezvényeket, évfordulókat ünnepelt a falu a művelődési házban. Emellett lánykoromban sokkal több bált is rendeztek, mint manapság. A kiállításom egyetlen fiú babája is egy mulatság pillanatát örökíti meg, amint épp ropja a táncot egy olyan „lánnyal”, amely az egyik báli szoknyámból darabjából készült ruhát visel. Érdekesség, hogy a menyasszonyi ruhám mellett a báli öltözékem is megvan teljes épségben mind a mai napig – mondta Bocsi Éva, aki azt is elárulta: azért döntött úgy, hogy ez alkalommal retró darabokba öltözteti babáit, mert korábban már többször megmutatta, hogy az anyukája és a nagymamája mit viseltek az ő idejükben. Most azonban úgy gondolta, hogy a saját korosztálya öltözködési trendjeit is megismerteti a babái által. Hozzátette: amennyiben az 1960-as, 1970-es évek divatját bemutató alkotásai felkeltik a közönség érdeklődését, lehet, hogy további darabokat is készít a retró témához kapcsolódóan.